Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Palócfold 327 jából a fele népies műdal (az énekesek általában nem tudják megkülönböztetni egymástól a népdalt és a népies müdalt). Vargyas Lajosnak az 1940-es évek legelején Ajban több mint 1200 dallamot sikerült azonban följegyeznie (Vargyas 1999). A közmondások, találósok műfajáról is vannak némi ismereteink. Ujváry Zoltán több alkalommal is foglalkozott (részben tájainkat is érintő) gömöri proverbiumokkal. Csak példaként említem, hogy a lóval kapcsolatos szólások, közmondások alábbi gömöri változatait sikerült rögzítenie: Állva alszik, mint a ló; Annyit eszik, mint a ló; Átesett a ló másik oldalára; Nagy a feje, búsuljon a ló; Úgy dolgozik, mint a ló; Fingik, mint a szakadt ló; Izzad, mint a ló; Nem adnám egy vak lóért; Lefagyott a lónak a szarva; Jó lóra tesz; Magos lovon ül; Nyerít, mint a ló; Lóvá tesz; Akár a lónak imádkozna; A lónak négy lába van, mégis megbotlik; Azt a lovat ütik, amelyik jobban húz; Ha ló nincs, szamár is jó; Közös lónak túrós a háta; Ló elli a csikót, de a zab az anyja; Minden ember (cigányj a maga lovát dicséri; Ne higgy a lónak, se az asszonynak; Ne ülj a lóra, nem esel le róla; Nyomtató lónak ne kösd be a száját; Húzza a lóbőrt; Lóhátról beszél; Kilóg a lóláb (Ujváry 2000b. Vö. Pelkó 1864). Pusko Gábor vizsgálata a proverbiumok életére, ha úgy tetszik, biológiájára vet némi fényt. Azt vizsgálta ugyanis, hogy egy tornaijai munkaközösség tagjai bizonyos időszakaszban, bizonyos élethelyzetben milyen szólásokat, közmondásokat, hasonlatokat használtak (Pusko 2002a). A valamikor szélesebb körben elterjedt éjjeliőrkiáltások a 20. század első felére inkább csak a szlovákiai magyar nyelvterület nyugati felében (a Csallóköz és környéke) maradtak fönn. Korábbi gyűjtések azonban arra figyelmeztetnek, hogy - legalább városi környezetben - keletebbre is megvoltak. Tizet ütött már az óra! Isten segíts minden jóra! Elmégy a nyugodalomra; De nincs írva a homlokodra, Miként virradsz a holnapra; Örömre kelsz avvagy búra? Tízet ütött már az óra! Tizenegy óra minálunk! Minden nyugszik, csak mi járunk; Hogyha rósz embert találunk, Azzal törvény szerint bánunk. Tizenegy óra minálunk! Tizenkét óra, éjfél már! Sok tudatlan meséje bár, Hogy ilyenkor kísértet jár, Ily babonát nem hiszünk már. Tizenkét óra, éjfél már! Éjfél után ütött egyet! Egy nappal értünk már többet. Az ur áldja kérésünket, Adjuk neki életünket. Éjfél után ütött egyet! Éjfél után óra kettő! Dicsértessék a teremtő! Mit használ a városőrző, Ha az ur nem lesz segítő. Éjfél után óra kettő! Éjfél után óra három! Én bizony a várost járom. Ha elalszom, az én károm, A virradtát már bevárom. Éjfél után óra három. (Rimaszombat: Fábry 1886a) 6.3.2.2. Népi hitvilág A Palócföld népi hitvilágáról szóló ismereteink egyrészt a korai hosszabb-rövidebb feljegyzésekből (Benkóczky 1905; Ipolyi 2006; Székely 1896 stb.), másrészt a fentebb már idézett mondagyüjteményekből szűrhetőek ki (főleg L. Juhász 2004a; Magyar 2001; Magyar 2006; Magyar-Varga 2006; Magyar-Varga 2007 stb.). Harmadrészt pedig a célirányos néphitkutatások
