Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
326 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása rosan összetartozó rabénekek, a másikat pedig az egész Kárpát-medencében elterjedt klasszikus balladák (például A szégyenbe esett lány, A halálra táncoltatott lány, valamint A megcsalt férj és variánsai) alkotják. Az előbbinek kifejezetten a palóc népterületre jellemző alakja Vidróczki és Jáger Jóska (Ág-Sima 1979; Ujváry 1977; Ujváry 1980a). Csáti bíró lánya (A halálra táncoltatott lány) Jó estvét, jó estvét, Bíróné asszonyom! Talán alszik is már A kedves galambom? Alszik már, alszik már Gombos nyoszolyába, Be is takaródzott Selyem paplonyába. Kölese fel, kölese fel, Külgye el a bálba, De azt is mondja meg, Két legény hivattya. Kelj fel édes lányom, Eriggy el a bálba, Lángszin selyem ruhád Oltözd fel magadra. Garmazsin cipődet Húzd fel a lábadra, Tíz pár arany gyűröd Rakd fel az ujjodra. Jó estvét te álnok! Hát miért hivattál? Ülj le mellém, igyál, Majd megmondom mingyár. Te tettél fogadást Én előttem, nem más, Hogy én kivülötte Soha se szerecc mást. Húzd rá hát te cigány Estvélől virattig, Még a csáti bíró Lánya el nem alszik! Hadd el már te cigány Hagy mennyek pihenni, Garmazsin cipőmből A vért kiönteni. Nem szabad, nem lehet, Nem lehet pihenni Mer a muzsikásnak Regveiig kell húzni. Atkozott az apa Héccerte az anya, Ki eggyetlen lányát Bálba elbocsáttya. Estve elbocsáttya, Reggelig nem láttya, Reggel nyolc órakor Halva viszik haza. Harangoznak délre, De nem a misére, Csáti bíró lánya Most van kiterítve. Jó napot, jó napot, Bíró asszonyom, Talán meg is halt már A kedves galambom? Meghalt már, meghalt már, El is van temetve, De az ö szépneve Nincsen elfelejtve. (Hanva: Albert 1889) Ami a lírát illeti, a kutatók egybehangzó véleménye, hogy a magyar nyelvterület egyik leggazdagabb repertoáru vidékével van dolgunk. Feltűnően sok a nótafa, akik három-négyszáz dallamot (és szöveget) ismernek, aminek nagy
