Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Palócföld 323 mulatni tudunk, kapálni is mutassuk meg, hogy tudunk! Mer most má kinevetnek a munkások, akik ott a mulatóba a mi helyünkön mulatnak! Hát Mátyás király után (amit így öregek tudunk és hát előttünk levő öregek tudták, amit tudtak Mátyás király sorsáról, hát) szokásmondás maradt, hogy »Meghalt Mátyás király, oda az igazság«. Igaz történet vót, mert az őseink eztet nagyon állították és firól [ira maradt. Hát, máma ezt nem sokan tudjuk elmondani, mert má az öregek kihalnak... Én is 73 éves létemre csak az apámtó és a nagyapámtó hallottam. (Felsővály: Saját gyűjt. 1979. Közölve: Liszka 1986a, 52) Mindamellett a gömöri Mátyás-hagyományt elsőrangúan országosan elterjedt, tankönyvekből is megismerhető, általában az „igazságosztó Mátyás királyt” megjelenítő történetek reprezentálják (vő. Ujváry 1990), szemben a Csallóköz jóval helyhez kötöttebb, gyakran helynéveredet-magyarázó és eredetibbnek tekinthető Mátyás-hagyományával. A térség rendkívül gazdag a hiedelemmonda-anyagban is. Különféle természetfeletti erővel rendelkező személyekről, természetfeletti lényekről (boszorkány, tudós kocsis, tudós pásztor, garabonciás, lidérc, permonyík stb.) szóló történeteket még ma is viszonylag könynyen lehet gyűjteni. A következőkben a tudós kocsis képzetének egy régiesebb és egy modernebb változatát olvassuk el: Egy ember beszíte nálunk, hogy itten vót fönt Kemencén (Kemence itt van fönt Ipolyság környíkin). Hát, ők onnan hordtak akkor ölfát, le Szobra, kocsikkal. Egy kanász ott vót bent a vendéglőbe, kocsmába. A malacok meg kint vótak legelni.- Mi van a malacokkaa? - aszongya.- Van azokra, aki vigyáz - aszongya - nefijjetek! Ment be a másik ember.- Gyün - aszongya - a faluba a fazikas (abba az időbe szokták a cserépfazikokat is árúni). Csak idáig gyün el, tovább nem megy. Hát, kírem szípen, a lovak odaértek a kocsma elé, ripp-ropp: megátak a lovak, sehova nem mentek.- Megá az apád eere-aara! Elintézlek mingyá! Vett ki egy szöget a üllisbü, odament a kocsirúdhó, ráütött kettőt, mind a két szeme kiugrott neki. [- Kinek?] Annak az embernek, aki bent vót a kocsmába. A kanásznak. Mind a két szeme kiugrott neki. Akkor bement a fazikas, bement a kocsmába:- Te vótá az betyár?! Kibasztam veled. — Isten áldjon meg! Segíj rajtam! Látod, most vak vagyok. Eement. Fogóvaa kihúzta a szöget, szemei visszamentek neki és má nem vót neki semmi baja. [-Akkor mind a kettő ördöngös volt?] Mind a kettő boszorka vót, csak az egyik többet tudott, mint a másik. (Leléd: Saját gyűjt. 1989. Közölve: Liszka 1992b, 96-97) ** * A szemmel vert gyerek kis ingecskéjét vittük el, ilyen válón kötős is ingecskéje vót Andreának, csak a nyelvét öldökölte ki a gyerek oszt az orvosok az orvosok nem tudtak vele mit csinálni, azt mondták, hogy sémi baja nincs a gyereknek. Oszt valamelyiknek a rokonságba eszébe jutót, hogy el kéne meni Pista bácsihoz... Segitet. O adót nekünk, fel vót vágva olya ruhás kosárba az orvosság neki, olyan gyógyfüvek, oszt aból adót. Azt mondta, hogy ezt vigyük haza és tegyük a parazsai a tűzlapátra, szórjuk rá, osztan a gyereket tegyük bele a kocsiba; meg vót mondva, hogy háromszor kel körülmeni a kocsikája körül. És jóban let. De úgy megrontoták még a Ferkó autóját is, hogy se a váralji határtól Rudna fele nem tudót, se Trebisov fele nem tudót meni az autóval. Az autót szétszedték, sémi baja nem vót, sozt szerencsére a sógora, Laci ment oda Várajjára hozzájok, ő hozta el ide Rudnára, a mi dodávka autónkkal mentünk el Ferkóval Trebisovba... (Rudna: L. Juhász Ilona gyűjt. 2000. Közölve: L. Juhász 2007a, 105) L. Juhász Ilona kutatásainak köszönhetően viszonylag árnyalt képpel rendelkezünk az apró, törpe formájú bányarém, a permonyík alakjához kapcsolódó hiedelmekről és az ezekről szóló, élményszerű epikus történetekről (L. Juhász 2002b; L. Juhász 2004a).
