Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Palócföld 321 (Magyar 2001). A Magyar Zoltán által közölt gazdag történeti mondaanyag úgy tűnik, hogy inkább irodalmi, illetve iskolai eredetű, s noha a szájhagyományozódás törvényszerűségei, illetve a folklórszövegek vándorlása vonatkozásában tanulságos forrásanyagul szolgálhatnak, a történeti kutatásokhoz viszont akárcsak illusztratív szereppel való felhasználása sem megalapozott (vö. Hadházi 2010). Holló Barnabás Mátyás-szobra 1912-ből. Sajógömör (Liszka József felv. 1982) Külön említést érdemel a gömöri Mátyás-hagyomány, amely Ujváry Zoltán gyűjtő- és publikációs tevékenysége folytán a térséget ebből a szempontból igen felértékelte. A gömöri Mátyás-kultuszt illetően vannak ennek persze előzményei is, mégpedig Garay János Mátyás király Gömörben című, 1840-ben íródott költeménye, amelyben Mátyás király vöröshagymán kapáltatásának történetét mondja el (Garay 1886, 191-192). A helyi lakosság ezt az eseményt Sajógömörhöz kötötte olyannyira, hogy 1912- ben a faluban fel is állították Corvin Mátyás életnagyságú, a gömöri születésű Holló Barnabás által készített bronz szobrát - kapával a kezében. Garay János Mátyás király Gömörben Mátyás király nem értett honn ülni kényesen, Értett a harczi ménen megülni győztesen, S ha harczi nem valának, bársony nyugágy helyett, Mátyás király kezébe bírói pálczát vett. Bejárta szép országát, s mint béke angyala, Törvényt, igazságot tett, a merre járt vala, Bejárta a Dunának s Tiszának mesgyeit, Kihallgató urával a pór sérelmeit. Törvény után, követvén az ős magyar szokást, Tartott az utazásra Gömörben áldomást; Az áldomások árja enyelgő és komoly, Mikép Maros aranyja, Tokaj nedűje foly. Van, a ki a királyért üríti a kehelyt, A hon virágzása dobogtat más kebelt. Ez a német vesztére nagy rettentőt iszik, Az a török halálán, ez a csehén bízik. S végig lakoztanak már, és végig ittanak, - Egyért feledtek inni a vigadó urak, S vigalmok a hegyig hat, hol munkás hangyakép A tő tövét kapálja pőrén a póri nép. Mátyás király a tréfát fölötte kedveié, Mátyás király föláll s int a szőlőhegy felé: »Im, dolgozott a munkás, míg vigadónk, urak! Ne váltanák Jel őket, hogy ők vigadjanak? Fel, a király nyomába!« Szól és előre mén, Mikép a felkelő nap a fényes ég ivén, Utána mén az úrnép vontatva s kénytelen, Mikép a lomha árnyék a test után megyen. S bámészan a parasztok reá tekintenek, Kiváncsilag megállnak a vándor fellegek,
