Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
320 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása- No, szegény ember, akkor én most téged megeszlek!-Hát... megegyeztünk. Ahogy az ember megszólalt, a róka elkezdett kürtölni a zsákban.- Ki kürtöl itt? — kérdezte a farkas.- Valami vadászok járnak erre, azok kürtőinek válaszolt a szegény ember.-Jaj, akkor nekem végem! Agyonlőnek, ha itt látnak. -A farkas megijedt, elszaladt. A róka kibújt a zsákból. De, szavamat ne felejtsem, ö előre kikötötte, hogy kilenc tyúkot, kilenc kakast adjon neki a szegény ember, ha megmenti az életét. Most gondolkodóba eset a szegény ember, hogy honnan adjon ő ennyi mindent a rókának. Ment haza, de ment vele a róka is. Bent a házban azt mondja az ember a családjának:- Itt van a ház előtt a róka. Kilenc tyúkot meg kilenc kakast követel, hogy megszabadított a farkastól. Kezdjetek el csaholni, mint a kutyák!- Szegény ember, hozd ki a kilenc tyúkot meg a kilenc kakast! - követelte újra a róka.- Mindjárt viszem, csak várjál, míg ezt a kilenc kutyát lecsitítom, mert észrevették, hogy itt vagy! - közben mindenki csaholt a házban.- Szegény ember, ki ne bocsásd azokat a kutyákat, mert azok engem szétszaggatnak! - eliszkolt a róka, annyira megijedt, hogy inkább lemondott a pecsenyéről. (Baraca: B. Kovács 1990, 19-20)116 Klasszikus értelemben vett tündérmeséket azonban jószerével a magyarul mesélő cigány mesemondóitól sikerült rögzítenie. Ezekből a szélesen hömpölygő mesefolyamokból egy kétségtelenül archaikusnak tűnő világkép is kibontható (B. Kovács 1998a. Vö. B. Kovács 2003, 143—158). Valamivel később Magyar Zoltán is végzett kutatásokat a térségben, mégpedig szintén ugyancsak egy adatközlőre, a kiskovácsvágási Bucsek József ismeretanyagára összepontosítva. Adatközlője repertoárjában a mondák dominálnak (helyi mondák, a bűn és bűnhődés mondái, hiedelemmondák stb.). Bucsek József tündérmesét nem tudott, viszont a gyűjtőnek sikerült tőle néhány rövidebb mesei műfajt (állatmesét, legenda-, novella- és tréfás mesét) feljegyeznie (Magyar 2004). Ami a mesék jelenlegi életére vonatkozik, ahhoz beszédes tanulsággal szolgál a Palóc Mesemondó Verseny. A szalóci Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ, a Palóc Társaság és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Rimaszombati Pedagógiai Központja szervezésében 2001-től rendezik meg évente „a palóc tájnyelv teljes dialektusterületén a magyar tannyelvű óvodák, az alapiskolák tanulói, a középiskolák diákjai és felnőttek részére” a Palócország - meseország elnevezésű Palóc Mesemondó Versenyt.117 Ez kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy a már korábban felgyújtott és publikált mesék ismét bekerüljenek (legalább részlegesen, időlegesen) a szájhagyományba. A versenyen indulók számára nem feltétel, de előny, ha saját lakóhelyük szájhagyományából választják a versenydarabjukat. Ennek ellenére a felkészülés során nyilván nagyon népszerű a B. Kovács István által összeállított Malac Julcsa című, gömöri meséket tartalmazó, gyerekeknek szánt gyűjtemény (B. Kovács 1990a). Az évek során ennek több darabja is szerepelt az előadók repertoárjában, majd - még az olyan tapasztalt gyűjtőt is megtévesztve, mint Méry Margit - bekerült egy Ipoly menti népmesegyűjteménybe (Méry 2001). Konkrétan három történetről van szó: A farkas, a róka meg a szegény ember (B. Kovács 1990a, 19-20; Méry 2001, 36—38), Az együgyű házaspár (B. Kovács 1990a, 49-50; Méry 2001, 39-41) és A két koma (B. Kovács 1990a, 53-54; Méry 2001, 22-24). Újabban a térség nyugati és keleti feléből, Fülek környékéről (Magyar-Varga 2007), a Medvesaljáról (Magyar 2006) és Tornából rendelkezünk gazdag mondagyűjteményekkel 116. A mesének eredeti dialektusban lejegyzett változatát lásd: B. Kovács 1994, 90-91. 117. http://regi.hagyomanyokliaza.hu/indcx.php?page= 1216 (2010.10.12.)
