Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Palócföld 289 6. PALÓCFÖLD112 6.1. Az etnikai csoport körülhatárolása, megnevezése, belső tagolása A mai Szlovákia területén élő magyar nemzeti kisebbség etnográfiai csoportjai, tájegységei közül a legnagyobb irodalma kétségtelenül a palóckérdésnek van. A csábi születésű Szeder Fábián már 1819-ben közzétett a Tudományos Gyűjtemény hasábjain egy népismertető leírást, vélhetően szülőfaluja és környezete palóc népéről. Ezt a kis leírást a magyar néprajztudomány mind a mai napig a leíró néprajz klasszikus kis remekei közt tartja számon (Szeder 1819). Részben dolgozata nyomán valóságos palóc-láz tört ki az országban, és sorra jelentek meg a palócok hitvilágát, szokásait, dalait bemutató kiadványok (Ipolyi Arnold, Komoróczy Miklós, Pintér Sándor, Nyáry Albert, Istvánffy Gyula, Schoen Arnold stb. munkái) A 20. század közepére már viszonylag nagy mennyiségű tudásanyag gyűlt össze a palócnak mondott népcsoport kultúrájáról, ám ez az adathalmaz a módszeres és célirányos kutatások és kérdésfölvetések hiányában jórészt értelmezhetetlen maradt. Lényegében ennek orvoslására indult be a hatvanas évek végén, Bakó Ferenc kezdeményezésére és az ő, egészen haláláig tartó, fáradhatatlan szervezésében az ún. palóckutatási program, amelynek végső eredményét négy vaskos kötet fémjelzi (Bakó szerk. 1989. Vö. Gunda 1994; Juhász A. 1994; Paládi-Kovács 1994; Paládi-Kovács 2000; Pesovár 1994; Szabadfalvi 1994; Szilágyi 1994; Voigt 1994). Ezek a vizsgálódások és a publikált végeredmény azonban több kutatás-módszertani problémát is felvetnek. Számunkra a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a kutatási terület határai a magyar-szlovák országhatár magyar oldalánál megálltak, s így az említett összegzésben a mai Szlovákia területéről nyert adatok gyakorlatilag nem kaptak helyet. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke viszont Ujváry Zoltán kezdeményezésére és irányításával éppen három évtizede indította útjára Gömör-kutatásait, amelyeknek súlypontja természetszerűleg a mai Szlovákia területére esik. E kutatások eredményeként - ahogy arról már korábban volt szó - a tanszék kiadásában már a félszázat is meghaladta a Gömör Néprajza című kiadványsorozatban megjelent munkák száma, s elkészültek a nagy Gömör-monográfia első kötetei is (Szabó L. 2005; Ujváry szerk. 2001; Ujváry szerk. 2006) A röviden vázolt kutatástörténeti előzmények eredményeinek ismeretében ma már többé-kevésbé hiteles kép rajzolható a palócok népi kultúrájáról. Ami az 1663-tól adatolt palóc szó eredetét illeti, azzal kapcsolatban a mai napig viták vannak (Ila 1976, 143. Vö. Kosa 1989c). Abban általában megegyeznek a kutatók, hogy szláv eredetű megnevezésről van szó. A lengyel és orosz források tudniillik valamilyen keleti eredetű népességet (kunokat? kabarokat?) jelöltek a polovec szóval, s ez a megnevezés ragadt rá a ma is ott élő magyar népcsoportra. Hogy valóban más etnikai eredetű népcsoportról lehet-e szó, vagy csak egyszerű névátvitellel van dolgunk, az egyelőre nem világos. Az is elgondolkoztató, miszerint a palóc kifejezés eredendően gúnynévként volt használatos és csak fokozatosan, voltaképpen a tudományos kutatás, a fentebb is említett palóc-láz hatására terjedt el olyannyira, hogy sokszor az egész északi magyar nyelvterületet értik alatta. Györffy István véleménye szerint mindenesetre a kultúrában semmi hasonlatosság nem mutatható ki az északi magyar kun-polovec-palóc és a Duna-Tisza közi Kunság népe között (Györffy 1942b, 112. Megítélésem szerint - amit a továbbiakban majd még részletesebben is kifejtek - „palóc" nép, népcsoport nincs, így a Palócfóld kifejezés sem pontos: „ a Palócfóld mint fogalom sem a néprajzban, sem más tudomány körében nem tisztázott, ennélfogva kiterjedése egyik szaktudomány művelői előtt sem egyértelmű " (Bakó 1979, 307). A továbbiakban tehát jobb szó híján, az egyszerűség kedvéért használom ezeket a kifejezéseket, és ha nem teszem is folyton macskakörmök közé őket, ezért az olvasót arra kérem, hogy az idézőjeleket képzelje oda...
