Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Zoborvidék 287 Menyhei menyasszony (Manga 1940a, 259) végérvényesen elszakadt (Sándor 1989b, 157-158). Az 1958 óta működő hagyományápoló éneklőcsoport repertoárját folyamatosan Putz Éva publikációjából válogatta (dunyhavivés, menyasszony kikérése, búcsúztatása stb.). Azt, hogy miként néz ki ma egy valódi koloni lakodalom, csak sejteni lehet. A nyolcvanas évek végén még őrzött néhány apróbb elemet a Putz Éva által is leírt 20. század közepi megjelenési formájából, ám a kérdésre konkrét válasz csak egy alapos mai kutatás alapján lenne adható. 5.3.3. Társadalmi kultúra A zoborvidéki falvak társadalmi szerkezetéről elsősorban Madar Ilona (Madar 1989) és Ifjú pár. Zoborvidék (Arany A. László felv. 1940-es évek eleje. FKI: 15114) Morvay Judit (Morvay 1957a; Morvay 1980) kutatásai alapján alkothatunk képet. *** A zömében szűk határú zoborvidéki favakban három alapvető társadalmi réteg alakulhatott ki: 1. az idegen munkaerőt is alkalmazó gazdák, nagygazdák, 2. a saját földjük megművelését részesek munkaerejével pótló, ám saját igaerővel is rendelkező csujosok vagy csetertesek, valamint 3. a földtelenek, nincstelenek, egyszerűk rétege. Értelemszerűen a legszorosabb kapcsolat a két szélső rétegbe tartozóak között volt, hiszen a gazdák, nagy gazdák munkaerőt elsősorban a földnélküli szegények soraiból nyerhettek. Ez utóbbiak, ha a közelben nem nyílott munkaalkalom, elmentek távolabbra is hónapszámba vagy részes munkára dolgozni. Az efféle munkaalkalmakkal éltek egyébként a középső réteg legényei is, akik szintén rászorultak kiegészítő keresetre. Főleg az Alföldre, a Dunántúlra jártak, de az első világháború után Német- és Franciaországba is eljutottak. Akiknek nem volt kenderföldjük sem, azok elmentek távolabbra is (akár az Alsó-Vág mentére, Vágfarkasdra is) tilónyi, fonnyi. Munkájukért
