Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
288 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása az elvégzett munka nyolcadát kapták, amivel a családi szükségleteket ki tudták elégíteni. A szegény sorsúak, a nincstelenek köréből kerültek ki általában a község pásztorai, a csőszök és a bakterok is. E réteg legalsó csoportját az uradalmi cselédek, a béresek alkották. Ez a csoport aztán tovább tagolódott, s ebben a hierarchiában a kocsisok, legfőképpen a parádés kocsis állt a csúcson. A Zoborvidék mint tájegység hagyományosan endogámnak mondható, miközben kisebb (3-4 településből álló) falucsoportok egymással házasodtak (ebben a relációban tehát az exogámia jellemezte a falvakat). A vidék egyetlen endogám (és egyben leggazdagabb települése) Nyitraegerszeg volt. A zoborvidéki falvakban a nagycsaládi rendszer (itt együtt élők, egy kenyéren élők, egy tálból evők, egy karra dolgozók, illetve házicsalád kifejezésekkel illették ezt a több generáció együttélését jelentő nagycsaládi rendszert), szóval a nagycsaládok nagyjából a 20. század közepéig maradtak fönn. Itt is a gazda irányította a nagycsalád életét, kifelé is ő képviselte annak érdekeit. Ő rendelkezett a család vagyonával is. Rangban a gazdasszony követte őt, aki elsősorban a házimunkák során volt a fő irányító. A család fiú tagjai hazavitték feleségüket, s ily módon jött létre az egy karra dolgozók gazdasága. A zoborvidéki nagycsalád, Morvay Judit megállapítása szerint sok rokonságot mutat a palóc nagycsaláddal (Morvay 1957). Menyecske katonavőlegénnyel. Zoborvidék (Arany A. László felv. 1940-es évek eleje. FK1: 14524)
