Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
286 IV. A népi kultúra táj i-történeti tagolódása év alatt a szöveg, a dallam, a játszási mód mindinkább feledésbe merült. Legtovább a tűzugrálás részlete maradt fenn. A legutóbbi években csak a nevét emlegették, mint valami nagyon szép népi játékét. (idézi: Jókai 2004, 7) Jókai Mária szerint viszont a „legtöbb szentiváni ének, és a szokás legépebb változata Gímesen őrződött meg” (Jókai 2004, 8). Ha ez így van, akkor ez mindenképpen Danczi Lajos tevékenységének köszönhető, aki az ötvenes években szorgalmazta a szokás felújítását. Ha ez nem sikerült is neki, de a kollektív emlékezetben mindenképpen felfrissítette annak emlékét. A szokás kihalását Jókai Mária a különféle egyházi és világi hatóságok folyamatos tiltásával magyarázza, amit néhány baleset (Bodok, Geszte) csak erősített (Jókai 1988, 65. Vö. Kelecsényi 1854, 30). A szokás bizonyos elemei jelenleg folklorizmus formájában néhány helyi folklórcsoport műsorában maradtak meg. Viszonylag pontos képpel rendelkezünk a zoborvidéki lakodalom és temetés szokásvilágáról is. Ezek alapvetően illeszkednek egy nagyobb, közép-európai térség szokásrendszerébe, néhány helyi, illetve archaikusabbnak minősíthető elemmel (vö. 1987a; Virt 1987b; Virt 1989). A temetkezési szokásokat döntő módon a térség lakosságának római katolikus vallása határozza meg. Ahogy arra fentebb már utaltam, a zoborvidéki temetők sírjelein feltűnően sok a közvetlen vallási szimbólum. Ilyenek például az egyes temetők (Alsóbodok, Gímes stb.) kőből, betonból készült síremlékeibe mélyesztett szoborfülkék vagy bibliai jelenetek szitanyomatos technikával való ábrázolása. Főleg a barslédeci temetőben gyakoriak az utolsó vacsora, hétfájdalmú Szüzanya, Jézus a jó pásztor-ábrázolások az 1950-60-as években készült síremlékeken. Valamivel részletesebben hadd szóljak most a koloni lakodalomról, illetve annak Putz Éva által leírt, 20. század közepi módozatáról és az azóta bekövetkezett változásokról. A szerző a lakodalmat a népi színjátszás válfajaként, mint egy sajátos jelképrendszer megvalósulási formáját és alkalmát szemléli. Kifejezetten a lakodalomra összpontosít, így az azt megelőző cselekményekkel, eseményekkel (udvarlás, eljegyzés stb.) nem foglalkozik. A lakodalmat viszont a maga teljességében (szellemi, tárgyi és társadalmi vonatkozások bonyolult rendszerében) mutatja be. Leírásából kiderül, hogy az 1940-42-es években egy-egy lakodalom Kolonban „össztársadalmi” eseménynek számított és valóban részt vett benne a falu apraja-nagyja. Részletes képet kapunk nemcsak a lakodalom egyes tisztségviselőinek (dorozsbák; nyoszolyólányok stb.), hanem a lakodalom összes vendégének, sőt még a hívatlanoknak is a szerepéről. A szokások hagyományozásában itt is a nők játsszák a döntő szerepet. Leírásának fontos meghatározója, hogy a lakodalmat egy sajátos biológiai, társadalmi és művészeti jelrendszerként is értelmezi. Ezeken belül megkülönböztet elsődleges és másodlagos jeleket. Az előbbi csoportba azok a tárgyak, jelek sorolhatóak, amelyek kizárólag a lakodalmi cselekménysorban kaphatnak funkciót (menyasszonyi párta, a dorozsba szalagos botja, rozmaring a kalap mellett stb.). A másodikat pedig azok a hétköznapi tárgyak alkotják (egy üveg bor, a menyasszonynak ajándékozott selyemkendő stb.), amelyek a lakodalom során különleges, kitüntetett szerepre tehetnek szert (Putz 1989, 17-21. Vö. Manga 1940a). A második világháború után a koloni lagzi feltűnő módon átalakult. Ahogy arra Sándor Eleonóra rámutat, „a lagzihoz fűződő viszony változott meg gyökeresen”. A népi kultúra tárgyi, szellemi és társadalmi elemei, amelyek Putz Éva idejében még többé-kevésbé kiegyensúlyozottan, egymást kiegészítve voltak jelen a lakodalomban is, az ötvenes-hatvanas évekre szétestek, s a kolóniák a régi lakodalomnak legfeljebb csak a „népies” felszínét érzékelték. Bár - s ez szintén Sándor Eleonóra megfigyelése - Putz Éva könyve, amelyet a faluban csak lagzis könyvként emlegetnek, s fennmaradt példányait nagy becsben tartják, szóval A koloni lagzi óriási hatást gyakorolt magára arra a közösségre, amelyről íródott, a népi kultúra színpadra vitt vetülete magától a mindennapi élettől mégis
