Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Zoborvidék 277 gyűjteménnyel rendelkezünk a halállal kapcsolatos hiedelmekből (Virt 1987a; Virt 1987b; Virt 1994; Virt 1989), továbbá az egyes naptári ünnepekhez (Luca, Szent Iván stb.) kapcsolódó babonás képzetekből (pl. Manga 1942). Az egyes természetfeletti lények, illetve természetfeletti erővel felruházott személyek zoborvidéki hiedelemrendszeréről az utóbbi évek, évtizedek kutatási eredményeinek köszönhetően szintén aránylag kiegyensúlyozott képpel rendelkezünk (Magyar 2002; Sipos 2007b; Virt 2004). A hiedelemalapú népi gyógyászatra vonatkozóan újabban szintén rendelkezünk ismeretekkel (Jókai 2008; Magyar 2002; Virt 2002). *** A zoborvidéki magyarok hiedelemvilágában is fontos szerepet kaptak a különféle természetfeletti lények és a természetfeletti erővel felruházott személyek egyaránt. Ezek közül most néhány kiragadott példa segítségével a boszorkányokra vonatkozó hiedelmeket mutatom be. A térségben keverednek a boszorkányra, boszorkányságra vonatkozó képzetek a táltos, a tudós, a látó képzetével. Általában azt tartják, hogy bizonyos, a kiválasztottságra utaló képességekkel születni kell. Ennek ismérve a fölös csont (foggal született gyerek, hat ujj stb.). A tudományt viszont érintés útján is meg lehet szerezni: Addig nem tudnak meghalni a boszorkányok, míg nincs a helyükbe kit állítani, másik boszorkányt. Ez a [...] néni is jó kései korba volt, és azt mondták, hogy ma már nem akar senki boszorkány lenni, nem volt kinek átadja, s ezért öregedett így meg. Mikor a pap megáldoztatta és utána még valaki bement hozzá, akkor annak adta át a tudományát. Megfogta annak a kézit, és akkor az már tudott mindent. Aki nem akarta átvenni, oda se ment, vagy seprünyelet adott a kezibe, arra menjen a boszorkányság. (Geszte: Virt 2004, 484) A boszorkányság tudományát továbbá meg is lehetett tanulni. A gímesiek és zséreiek szerint például úgy, hogy a jelöltnek három próbát kell kiállnia. Először éjfélkor ki kellett mennie a keresztútra, egy krétával kört húzva maga köré, a keresztút közepén ülve egy szekérre kell várnia. Ezen jönnek a boszorkányok, akik kígyókat, békákat dobálnak rá, de neki nem szabad kimutatnia a félelmét, hanem mozdulatlanul kell végigülnie a procedúrát. Ha ezt a próbát kiállta, akkor meg kell tagadnia keresztény hitét, s felesküdnie az ördög szolgálatára, majd végezetül saját vérével aláírnia egy szerződést, ami ezt a szolgálatot megpecsételi (vö. Sipos 2007, 171). A boszorkány tudományával ártani és használni is tudott. Az egyik legelterjedtebb betegség, amit boszorkány idézhetett elő, az igézés vagy megszólítás, amit általában olyan személy tudott gyógyítani, aki az előidézés tudományában is járatos volt: Megszólítás, úgy mondták. Hogy aki nagyon szembenézett. Nagyon rámeredt, megcsudálta. A gyerekek olyan sikoltást csináltak, nagyon nyív a gyerek. Klári nenéhez mentünk. Megkérdezte, hogy ki látta utoljára. Kérj tőle a pendeliből, vagy a szoknya aljából egy darabkát és megfüstölöm vele. Akihez mentek érte, sietett adni hamar. Klári nene meg lapátra tett szenet és rá azt a darab rongyot, azzal füstölte. Valamit imádkozott, de nem árulta el, hogy mit. (Kolon: Virt 2004, 487) Székében ismerik a térségben a szenes vízzel történő gyógyítás eljárását is, s nagy valószínűséggel még ma is gyakorolják bizonyos élethelyzetekben, ám erről nem szívesen beszélnek. Inkább már csak hiedelemmondák formájában élnek a boszorkány alakváltozásairól szóló elképzelések. Általában azt tartották, hogy a boszorkány egy nagyon csúnya (ragyás, csámpás stb.) öregasszony, aki mindig feketében jár. Képes volt különféle állatok (macska, béka, ló stb.) képében is megjelenni (vö. Sipos 2007). Jánka vótam. Azt se felejtem el, míg élek. Igaz, varangyos béka. Nagy. Mácsonyát szúrkáltunk - hát, olyan tizennégy esztendős lehettem vagy menynyi. Ilonka vót még ott - és találtunk egy nagy békát. Kint a Káptolonba vót az, Csekejhö közel.
