Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
272 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása az ún. népművészeti mozgalom is, így a ma is rögzíthető „archaikus” szokások esetében nem minden esetben lehet eldönteni, hogy azok valójában milyen mértékben archaikusak, más szóval: mennyiben tekinthetőek szerves folklórnak, s mennyiben inkább szervezettnek? 5.3.2.1. Szöveges folklór Annak ellenére, hogy a Zoborvidék egyike a néprajzilag legjobban kutatott szlovákiai magyar tájegységeknek, érdekes módon mégis óriási űrök vannak a térség népi kultúrájának ismeretében. így van ez a népköltészet esetében is. A prózai népköltészet bizonyos töredékeit Ipolyi Amoldnak köszönhetően a 19. század közepéről már ismerjük (Ipolyi 1914; Ipolyi 2006), majd elég hosszú űr következett, amikor a kérdést gyakorlatilag senki nem vizsgálta. Mártonvölgyi László egy évszázaddal későbbi publikációi valószínűleg helyi mondákon alapuló irodalmi feldolgozások (Mártonvölgyi 1941a; Mártonvölgyi 1941b. Újabb kiadás: Mártonvölgyi 1999). Magyar Zoltán az ezredforduló környékén gyűjtött a térségben mondákat (Magyar 2002. Vö. Sándor J. 2006). Jelentősen jobban ismerjük a dallamhoz és népszokásokhoz kötött népköltészetet. A népzenekutatóknak, Kodály Zoltánnal kezdve Arany A. László munkatársain keresztül, Ág Tiborral bezárólag egy sor szép archaikus népballadát sikerült a térségben rögzíteniük (Ág 1961; Ág 2001b; Kodály 1907; Kodály 1909; Kodály 1913; Liszka szerk. 2009b stb.), a lírai népköltészetből is viszonylag gazdag anyag áll a rendelkezésünkre (pl. Ág 1996a; Ág 2004; Manga 1938; Szíjjártó 2001; Ürge 2004; Vikár 1958). *** Ipolyi Arnold kéziratos hagyatékában, népszokás- és hiedelemleírások mellett néhány mese- és mondaszöveget is találunk. Ezeket a meséket (összesen nyolcat) Varsányi Pál küldte Ipolyinak, s csak annyit tudunk róluk, hogy Nyitra megyeiek. A három holló (AaTh 613) meséről sem rendelkezünk több információval: Egy szegény embernek három fia szolgálatot keresni indulván, élelemmel ellátták magukat. Többnapi utazás közben a legfiatalabb eledelét legelőbb megemészté, mire nagyon megéhezvén enni kért testvéreitől. De ezek csak szemeinek egymás utáni kitolása után adtak neki. Ily állapotban lévőt testvérjei kereszt helyett akasztófa alá vezették, melyre éjjel, éjféltájban három, hollóvá átkozott királyfi szállt, s ott egymásnak elmesélték a náluk történt újságokat. Az első felszólalt:- Nálunk oly újságok szárnyalnak, hogy ha vak emberek a mai harmattal napjolkölte előtt szemeiket megmossák, azonnal visszanyerik szemfényüket. - A másik így szólott:- Nálunk a királykisasszony beteg, mire nézve a három Óperenciás országból minden orvos megjött élete meghosszabbítását kivívni, de közülük egy se tudja egészséget helyreállítani; pedig nagy summa pénz, s a királykisasszony keze boldogítandná azon halandót [...]. Ami illeti orvoslását, igen csekély, ha az emberek tudnák, könnyen véghezvihetnék. A királyi kápolnába van egy oltár, ez alatt egy nagy béka. Ha ezen békát borba facsarva adnák a királykisaszszonynak, azonnal visszanyerné egészségét. A harmadik hasonlóképp:- Nálunk - úgymond - egy egész évig egy csöpp eső se esett, a kutak mind kiszáradtak, az emberek majd meghalnak szomjan. Pedig igen könnyen lehetne segíteni a bajon. A város közepén van egy kőszikla, melyet ha csak félig megmozdítanának az emberek, már fél városnak lenne vize, ha egészet, az egész környéknek. - Mire a három holló elrepült, a világtalan pedig hajnalban megmosván szemeit, a városiakat a szomjúságtól megmentette, a királykisasszonyt meggyógyítván feleségül vette. Atyja, az öreg király vejével koronáját megosztván nemsokára sírba szállott, ezek pedig boldogul élvén számos unokáknak örvendtek. Testvérjei meghallották öccsük szerencséjét, hasonlóképpen kiásatták szemeiket, magukat pedig az akasztófa alá vezettették. A hollók megjelenvén elbeszélték egymásnak, hogy vakok látnak, a betegek gyógyíttatnak és a szomjúhozók itattatnak. Mire a legidősebb holló így szólt:- Öccseim, minket bizonyosan valaki a múlt holdtöltén kihallgatott, azért javaslom, minekelőtte egymásnak titkainkat megbeszélnénk nézzük meg, nincs-e
