Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Zoborvidék

265

és egypár lovat is tudtak tartani. Kifejezetten állatok tenyésztésére az alsócsitáriak (ökörtartás és -kereskedelem), valamint az alsóbodokiak, kolóniák és pogrányiak (juhtartás) szakosodtak. Sándor János leírásából tudjuk, hogy a 20. század elején Kolonban még tartottak szürke magyar marhát és bivalyt is, elsősorban igásállatként. Erre utalnak az olyan tehénnevek, mint a Szilaj, Csákó, Labanc, Büszke, Vadász, míg a későbbi pirostarka tehenek már a szelídebb fajtára utaló neveket kaptak (Zsemlye, Kajla, Bimbó, Virág, Tündér stb.). Kolonban a birka kifejezést nem ismerik, ami azt jelenti, hogy a juhtartás gyökerei itt a merinói juh {birka) megjelenése előtti időkre nyúlik vissza, és korábban minden bizonnyal a rackajuhot tenyésztették (Sándor 1996, 35). A zoborvidéki falvakban a pásztor kora tavasztól (Szent György napjától) késő őszig (rendesen Mindenszentekig) hajtotta ki a legelőre az állatokat. Általában külön a juhokat (juhász), a disznót (kondás) és külön a szarvasmarhát (tehénpásztor).

Kondás gyerek tülökkel. Zoborvidék (Arany A. László felv. 1940-es évek eleje. FKI: 14967)

Libákat őrző kislány. Zoborvidék (Arany A. László felv. 1940-es évek eleje. FKI: 14386)