Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Zoborvidék 259 5. ZOBORVIDÉK 5.1. A tájegység körülhatárolása, megnevezése, belső tagolása A Nyitra környéki magyar nyelvszigetekhez általában tizenhárom települést szokás sorolni: Alsócsitár, Alsóbodok, Bábindal, Béd, Gerencsér, Geszte, Gímes, Kolon, Barslédec, Menyire, Nyitraegerszeg, Pográny, Vicsápapáti, bár vannak szerzők, akik jóval tágabban értelmezik a Zoborvidéket. A szakirodalom és a helyi népnyelv többféleképpen is emlegeti e falucsoportot. Leggyakoribb a Zoboralja vagy Zoborvidék megnevezés. Magam ezért, a Zoborvidék kifejezést némileg tágabb jelentésűnek érezve a Zoboraljával szemben, inkább az előbbit használom majd. Egyrészt a Nyitra város szomszédságában a Zobor, Zsibrica, Tribecs, Piliske hegyek tövében fekvő magyar települések tartoznak bele, másrészt - ha tágabban értelmezzük - az ettől kissé délebbre, délkeletre fekvő, zömében már barsi települések is (Verebély szűkebb környéke). A zoborvidéki magyar községeket egyrészt a közös származástudat (honfoglalás kori „pogány” magyarok ide menekült ivadékai, illetve székely határőrök leszármazottai), másrészt az alapvetően közös viselet, harmadrészt pedig a nyelvi elszigeteltség (az őket körülvevő „szláv gyűrű”) alapján szokás körülhatárolni: Ezeket a hegyeket Nyitra körül Géza fejedelmünk nagyon szerette, gyakran járt vadászni ide az erdőbe. Akkor nem lakhatott itt még senki, mer Géza hozatott ide székelyeket, hogy őrizzék a határt, a gyepüket. Ügy beszélték mindig, hogy hét család jött ide akkor, Molnár, Varga, Dubai, Szabó, Mester, Fazekas és Székely nevezetűek voltak azok, ezekből Lédecen még most is sok van. A Székelyt akkor még úgy mondták, hogy Zekel, az én gyerekkoromba vótak öregek, akik még régen úgy hallották. Úgy hallottam, hogy itt a kereszténység se vót olyan erős, mint máshol, még László királyunk alatt is vótak pogányok, akik az erdőkbe jöttek, hogy ne legyenek tovább keresztények. Gímes mellett van egy hely, amit Hajnalkáinak hívnak, hogy az vót a pogányok kútja. Meg van egy Hajnalkert nevezetű hely is, amire úgy mongyák, hogy ott vót a varázsló háza. (Virt 1987, 7) Hangsúlyozni kell azonban, hogy egy sor kulturális jelenség (így viseletelem is) túlmutat a nyelvi határon, miközben a Zoborvidék belsőleg is tovább tagolható. Három, földrajzilag meghatározott egységre osztható tovább a zoborvidéki magyar nyelvsziget: egyrészt a Zobor hegytől keletre elterülő falvakra (a tulajdonképpeni Zoboralja), másodrészt a hegy északi oldalán fekvő Bédre és Menyhére (hegymegiek), valamint a Nyitra folyón túli két településre (Nyitraegerszeg, Vicsápapáti). Ez utóbbiakat vlzmegieknek nevezik. Bár területileg Barslédecet a Zoborvidékhez szokás sorolni, viselete alapján azonban gyökeresen különbözik a térség többi településétől. A tájegységtől délre elterülő falvak (pl. Nyitracsehi, Nagycétény) lakosai a zoborvidékieket bácsiknak nevezik azon nyelvjárási sajátosságuk alapján, miszerint a bácsi-t röviden ejtik: bácsi. 5.2. Természeti környezet A térség hegyes-dombos, erdőkkel borított vidék. Erdei a fakitermelés, valamint a szénégetés, mészkőtartalmú hegyei pedig a mészégetés kialakulását eredményezték. Ugyanitt jelentős a szőlőtermesztés is. Déli, délkeleti része lapályosabb, ami a szántóföldi földművelésnek kedvez. A harangvirágos Zobor nemcsak afféle szimbolikus válaszvonalát képezi Alsó- és Felsőnyitrának - de földrajzilag is annak tekinthető. Dél felé lapályos rónákra tekint - észak felől viszont keletnek hajló hegygerinc előőrse. A Zobor kettős csúcsa, az öreg és új-Piramis itt irtványos, szamócás völgybe zuhan - de néhány száz méterrel odább újabb hegyekbe nő át - a Kis- és Nagy Harancsba; a csitári hegyekbe. A csitári hegyek hepe-hupás egymásbanövő gerincben folytatódnak, majd meredek, hirtelen csúcsban: a Zsibricában. Magasabb, mint a Zobor, kilátás róla azonban nem nyílik, erdő és bozót vadul keresztül-
