Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
260 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása kasul nőtte kalapját, afféle záróstációja az északnak törő hegygerinc első szakaszának. Elmosódó színekben idáig kéklik a Tribecs; opálos csúcsát tipikusan díszíti egy magányos fa bizonytalanul vibráló kontúrja. A Zobor-Harancs-Zsibrica hegylánc két oldalán szelíd falvak pihennek, ezek képezik a híres »nyitrabarsi palócfélsziget« törzsét. A hegygerinc baloldalát Egerszeg, Vicsáp, Menybe és Béd szegik be, jobboldalt Gerencsért, Csitárt, Kolont fűzi fel a legendás hírű telep falvaibái az Aranyosmarót felé kanyargó országút. Hogy került ide a szlovákság tömbjébe ez a magyar település? Hogy vert tanyát ez a különös, palócformájú nép itt a Zobor tövén, akár a székelyek a Hargita alatt? Vitatkoztak felette eleget a szlovákiai magyar etnográfusok és történészek. Voltak, akik délibábos, antropológus elméletekkel a tatároktól származtatták le őket (törzsük kivonulása után itt maradtak volna a zsibricai katlanban), mások székelytörzsnek tekintik a hegygerinc oldalába szorult magyarságot s azt állítják, hogy mikor a húntöredékekből rekrutálódó székelyek visszahúzódtak az erdélyi vármegyékbe - egy részük visszamaradt - itt a nyitrai hegyek alatt. Nem vagyunk hivatottak, hogy a vitába beleszóljunk [...]- az azonban tény, hogy a zoboralji palóc éleseszü, csavaros gondolkozásé, akár a háromszéki góbé... (Mártonvölgyi 1941a, 110-111) 5.3. Népi kultúra Ez a jó tucatnyi településből álló nyelvsziget még nem is olyan régen, a két világháború közötti időszakban félszigetként kapcsolódott a barsi magyarsághoz, s nyelvjárásilag ezáltal a „palóc” területekhez is. Több kutató (így Bakó Ferenc, Manga János) „nyugati palóc” csoportnak tartja a zoborvidéki magyarokat. A természetföldrajzi hasonlóságok mellett (hiszen a Zoborvidék a palóc területek többségéhez hasonlóan dombos, erdőkkel tarkított térségben terül el) népi kultúrájában talán ezért (is?) figyelhetőek meg a Kisalföld és a palócos vidékek felé egyaránt mutató jegyek (tudjuk például, hogy a zoborvidéki nagycsalád szerkezetében, életmódjában, terminológiájában rengeteg rokonságot mutat a Palócfölddel). A kultúra egyéb elemei (gazdálkodás, építkezés, lakásbelső stb.), valamint a gazdasági kapcsolatok azonban egyértelműen amellett tanúskodnak, hogy a Zoborvidék elsősorban a Kisalföld (népi) kultúrájával rokonítható, annak egy régiesebb, archaikusabb formáját megőrizve szinte napjainkig. Morvay Judit szerint viszont erős kapcsolódásokat mutat a környező szlovákság felé is. A Zoborvidék népi kultúrája egy nagyobb egység része, a legarchaikusabb réteg, s az újabb kulturális mozgások beletartoznak egy nagytáji együttesbe. A nemzetiségi hovatartozás másodlagosnak mondható. A kulturális jelenségek és változások egy nagyobb, szélesebb területen észlelhetők, mint szorosan kijelölt terepünk. Az a nagyobb kulturális egység, amelybe a Zoborvidék beilleszthető, csak részben körülhatárolható, vegyes nemzetiségű terület. A szomszédos és távolabbi szlovák falvak települései, életkörülményei azonosak. Vizsgált területünkhöz hasonlóak a földművelés munkafolyamatai, a kendermunka, részben hasonló az állattartás (külön kiemelném az állathívó és -irányító szavakat), sőt a hiedelmek, szokások egy része is. Ez a hasonlóság a nyelvi különbségeken kívül, kisebb eltéréseket is hordoz. Megállapíthatjuk, hogy a Nyitra vidéki magyarság kultúrájában éppen azoknál a részterületeknél (szénamunka, aratás, kendermunka, táplálkozás stb.) találjuk a legtöbb azonosságot nagytáji környezetével, amely kultúrájában is egységesnek mondható. Továbblépve azt is megállapíthatjuk, hogy éppen ezek a nagytáji azonos jelenségek összefüggően vagy töredékesen a magyar paraszti kultúrában távolabbi területeken, a palócoknál, a Dunántúlon, Erdélyben is megtalálhatók... (Morvay 1980, 156-157) Azt sem szabad természetesen figyelmen kívül hagyni, hogy egy sor jelenségben eltérések is megfigyelhetőek a zoborvidéki magyar és a környező szlovák népi kultúra között. A zoborvidéki magyarok például a gabonát általában nyomtatták, s csak ritkábban csépelték, mint a tőlük akár délebbre is élő szlovákok; lakóházaikat az előszeretettel fából építkező szlovákok-
