Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Zoborvidék

257

nította. A családtagokat templomba küldte, gondoskodott az ősök emlékének ápolásáról. Bár látszólag ő volt a családfő, s a legidősebb fiú minden döntés előtt meghányta-vetette vele a kérdést, a gazda szerepét mégiscsak a fiú töltötte be. Egész nap a ház körül tevékenykedett, utasításokat adott ki az elvégzendő feladatokra, kisebb javításokat végzett, de a komolyabb testi munkából nem vette ki a részét. A többi fiú azokat a munkákat végezte, amelyeket éppen rájuk bízott legidősebb bátyjuk. A ház körüli munkákban, s főleg a főzésnél a gazdasszony legfontosabb segítőtársa és támasza a legidősebb menyecske volt. A többi menyecske a reá kiszabott határbeli munkát végezett (Fél 1944b; vő. Szapu 1993, 81-90, 100-108).

A nagycsaládok összetartása kifejezésre jutott a temetkezési rendben is. Központi rendeletekkel szabályozni próbálták ugyan a 18. század végétől a temetkezések rendjét, ám mindezek ellenére gyakorlatilag napjainkig megfigyelhetőek a térség temetőiben a nagycsaládi és kiscsaládi temetkezések nyomai. Szabó László, aki a hetvenes évek első felében az Alsó-Garam mente magyar falvaiban vizsgálta a népi társadalom változásait, a rokonsági rendszer feltárása érdekében a temetkezési rendet is szemügyre vette. Az általa rögzített kiscsaládi (részben nagycsaládi) temetkezés nyomai az egész térségre jellemzőek (Szabó 1986,

44-60). Most a saját kutatási eredményeimből mutatok be néhány példát, kapcsolódva Szabó megállapításaihoz. Köbölkút esete általánosabb tendenciát példáz: adatközlőim elmondása szerint a falu temetőjében a 20. század elején a temetkezés még szigorú sorrendben történt. Megkezdték a temető egyik végében, és fokozatosan haladtak a másik felé. Amikor azt elérték, akkor kezdték elölről. Még a házastársak egymás mellé temetését sem engedélyezték a falu elöljárói, pedig az is előfordult, hogy csak egy halott került közéjük: „az akkori pap senkinek sem engedte, hogy megbontsa rendet, mert akkor ezt a példát sokan követték volna”. Mára viszont ismét elterjedt, hogy a családtagokat egymás mellé temetik. A Köbölkúton rögzített

jelenség a térség több településén is megfigyelhető.

Néhány településen a nagycsaládi temetkezés nyomai is folfedezhetőek (pl. Kürt). A 20. század eleji nagy gyermekhalandóságra utal, hogy több temetőben külön csoportot alkotnak a gyermeksírok (Nyitracsehi), és sok helyütt gyerektemetőnek is mondják ezt a temetőrészt. Ezek a sírok általában a temető szélén, de olykor (pl. a nagyölvedi református temetőben) annak központjában helyezkednek el, ami minden bizonynyal a temető terjeszkedésével s a gyermeksírok fokozatos „beépülésével” magyarázható. Egyébként általánosságban a temető központi, kimagasló része (esetenként - templom körüli temetőkben - az egyházi építmény környéke) számított a sírkert legrangosabb részének. Ide temették a település előkelőségeit, a legtehetősebb gazdacsaládok tagjait. Köbölkúton azt tartották, hogy a temetődomb legmagasabb pontján azért vannak , jobb sírhelyek, mert onnan szép kilátás nyílik a falura”. A társadalom peremére szorultakat, a bűnözőket, a faluban elhalt idegeneket a temető szélére, gyakran a temetőárokba temették. Néhány Duna melléki település temetőjében találunk sorcsoportokat, amelyek a folyóból kifogott, ismeretlen személyazonosságú vízbefúlladtak nyughelyéül szolgálnak (Dunamocs).

A térség kisnemesei elsősorban a Garam mentén éltek (Szódó, Sáró, Garammikola, Garamszentgyörgy). A verebélyi nemesi szék belső szerkezetéről, működési rendjéről Ethey Gyula kutatásainak köszönhetően alkothatunk bizonyos képet (Ethey 1942). Ők az esztergomi érsek predialista nemesei voltak, és belső társadalmi berendezkedésük hasonló volt a Csallóközt bemutató részfejezetben már tárgyalt vajkai nemesi szék kapcsán megismertekkel. A térség kisnemeseire is jellemző, hogy nem túl magas, legalábbis a velük együtt elő parasztságénál nem magasabb gazdasági szinten éltek, miközben nemesi öntudatukat őrizték és ápolták. Részben eltérő, s tegyük hozzá: inkább kivételes változásokat mutat a tajnai kisnemesek (a Tajnayak) fejlődése. Gróf Révay József Kis-