Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
256 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása A menyasszonytáncz után ismét az ivás kezdődik, majd pedig pirkadatkor a »hajnal tüze tánczához« fognak. Az utczán ugyanis egy nyaláb szalmát gyújtanak meg, ha nem fú a szél. Szélben pedig égő lámpát visznek ki s akkörül járnak egy tánczot. Azt mondják, minél nagyobb lobbot fog a szalma, annál tüzesebb lesz az új asszony. (Bény: Novák J.L. 1913,45) Hajnalban a ház előtt, az utcán rozséból tüzet raktak, amit körbetáncoltak, az új menyecskét átugratták rajta, hogy tüzrőlpattant, ügyes legyen. Miutána hajnaltüze elhamvadt, még egy ráadást mulattak, majd ki-ki hazaballagott. (Kéménd: Csókás 1988b, 116) Menyasszony és vőlegény. Köbölkút, 1928 (A szerző magángyűjteményéből) 4.3.3. Társadalmi kultúra Igazán jó leírásokkal a vizsgált terület társadalmi viszonyairól, az azokkal összefüggő jogszokásokról voltaképpen két település, Martos és Marcelháza, valamint Tajna vonatkozásában rendelkezünk (Fél 1944a; Fél 1944b; Kocsis 2002; Kocsis 2006; Révay 1999). Szórványos adataink persze vannak máshonnan is (Bónis 1941; Ethey 1942; Sigmundová 1983b; Sigmundová 1985; Szapu 1993), de az egész térségre érvényes, általánosítható kép ezek alapján nem rajzolható. *** Viszonylag pontosan ismerjük a 20. század eleji martosi nagycsalád szerkezetét, illetve a martosiak jogszokásait. Ezen a településen, a magyar átlagnak megfelelően a nagycsalád belső rendje a nők alárendelt helyzetén alapult. Az apa, a legidősebb férfitag a gazda, aki ezt a tisztét haláláig betöltötte. A gazda halála után a gazdasszony tartotta együtt a családot, a fiaival mindent megtanácskozott, akik az egyes döntésekben végső szavát kikérték. A nagycsaládnak közös vagyona volt, s a magánvagyon mindössze a ruházatra és a kéziszerszámokra szorítkozott (Fél 1944a). Hasonló következtetések levonására alkalmas Fél Edit marcelházai kutatási eredménye. Ebben a zömében református s csak kisebb mértékben katolikus faluban a húszas évek közepén (ahogy arról a megfelelő alfejezetben már volt szó) házhelyeket mértek ki, s a megváltozott településszerkezet, találkozva a „belső készséggel, diszpozícióval” gyökeresen átalakította a családszerkezetet is. Az új portákon már kiscsaládok éltek, s legfeljebb egy fiú maradt családjával a szülői háznál. Fél Editnek viszont 1943-ban sikerült még találnia egy — igaz, inkább szükségből, mint hagyománytiszteletből fakadóan - élő és funkcionáló nagycsaládot. A Rancsó-Czibor családban négy nős fiú lakott együtt az özvegyen maradt gazdasszonnyal. O vezette a háztartást, ő irányította az összes női munkafolyamatot. Ő gondoskodott a család testi és lelki egészségéről is: gyógynövényeket gyűjtött és gyógyított, valamint időnként hangosan olvasott fol a Bibliából, az unokákat imádkozni, énekelni ta-
