Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
252 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása zött legények jártak húshagyókedden,'illetve hamvazószerdán farsangot köszönteni. Nagy kosarakba szedték össze az ajándékba kapott tojást, szalonnát, farsangi fánkot. Bényben a mai napig él (szervezett folklór formájában) a farsangi tojásszedés szokása. 1922-ig hamvazószerdán tartották. Ekkor még Bény a szomszédos Kéménd leányegyháza volt (1925-től van Bényben önálló plébánia), s az akkori kéméndi esperes nehezményezte, hogy a bényiek és kéméndiek böjtben mulatnak. Ezért a bényiek 1923-tól húshagyókedden tartották a tojásszedést, illetve a második világháború után áthelyezték azt a megelőző szombatra. Az ünneplőbe öltözött legények elmentek a lányos házakhoz farsangi köszöntőt mondani, meghívni a leányt az esti mulatságra. A köszöntőért különféle természetbeni adományokat kaptak: tojást, kenyeret, pampuskát (farsangi fánkot), szalonnát. A szalonnát orgona, mogyoró vagy fagyalágból készült, szalagokkal feldíszített nyársra húzták. A házaknál borral is megkínálták őket, amit helyben elfogyasztottak, illetve egy kisebb demizsonba gyűjtöttek össze. Az ünneplőbe öltözött legények között akadt néhány alakoskodó maskara is. A kofaasszony vagy cigányasszony volt azonban az egyetlen olyan alak, aki az arcát is eltakarta egy házilag készített posztóálarccal. Hosszú szoknya, kötény két nagy zsebbel, fodros blúz, kartonkendő, tojásoskas voltak a legfontosabb tartozékai. Ez nem a bényi hagyományos viselet, hanem inkább „olyan kereskedőforma”. Megszólalhatott ugyan, de hangját mindig elváltoztatta, hogy ne ismerjék föl. A háborús években (1944-46-ban) a felvonulás szünetelt, majd 1947-ben rendezték meg újra. Ekkor az ünneplőbe öltözött legények két csoportban járták a falut, majd néhány évvel később a felvonulókhoz már egy szamaras fogat is csatlakozott, amire a házaknál összegyűjtött elemózsiát gyűjtötték össze. A hatvanas években fordult elő, hogy csak rongyos ruhába bújt, arcukat harisnyával eltakaró maszkos alakoskodók bonyolították le a felvonulást, mivel úgymond a faluban ekkor kevés félünneplő népviseleti ruhadarab volt. Egy idős ember ekkor rosszallóan meg is jegyezte: „ne is haragudjanak a gyerekek, tojásszedís mindig vót, de azé rongyossak nem vótunk”. 1974 farsangján a szokást Csókás Ferenc kezdeményezésére „régi” formájában, tehát a háború előtti, farsangköszöntéssel egybekötött, ünneplőbe öltözött résztvevőkből álló felvonulásként újították föl. A rendezvénybe bekapcsolták a Csemadok helyi szervezetének folklórcsoportját és annak ruhatárát is felhasználták. 1988-ban a tojásszedés Bényben a reggeli órákban kezdődött. A legények ünneplőruhában vettek benne részt, néhányan pedig jelmezbe öltöztek, így menyasszony, vőlegény, vőfély, legénybíró, kisbíró, pásztorok szűrben stb. kaptak helyet a sorban. Arcukat azonban nem takarták el. Az egész menetet lovas kocsi kísérte, amelyen a pásztorok kaptak helyet (egy korábbi évben őket népviseletbe öltözött lányok helyettesítették), s oda gyűjtötték össze (szalmával bélelt kosarakba, illetve bolti tojástartókba, hordókba) a köszöntő elmondása után kapott naturáliákat (tojás, bor, pampuska stb.). A lányos háznál az alábbi, Csókás Ferenc által részben átalakított köszöntőt mondta el az első legény: Ez évben is elérkezett a víg farsang ideje, Legénycsoport eljött ide, hogy lányukat tisztelje. Egészségben, vigalomban tartsuk meg e szép szokást, Megköszönjük a szalonnát, tojást és a kolbászt. Ezt követően az udvaron megtáncoltatták a népviseletbe (!) öltözött leányt, majd elrakták az ajándékba kapott naturáliákat. A felvonulók csoportja minden lányos házat végiglátogatott (nagy szégyennek számítana, ha valamelyik lány kimaradna a sorból!). Ezt követően került sor a mulatságra, amely éjfélig tartott. Ekkor a legénybíró, szalagokkal és virágcsokorral díszített pálcájával csendet intett, és véget vetett a bálnak (a szokás részletesebb leírását további irodalommal lásd: Liszka 1990c, 109-115; Liszka 2007b). A farsangi szokáskör egy figyelemre méltó elemét rögzítette Thain János az érsekújvári
