Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Vág és Garam köze 251 meg a szőlőtermést. A szőlőhegyen levő májusi cseresznyéből nagy kosarakra valót gyűjtöttek, s a körmenetben részt vevők kaptak belőle egy kisebb marékra valót, amit Orbán-cseresznyének hívtak - mesélte Klebecska István (sz. 1928) szőlősgazda. Hallott ugyan olyasmiről, hogy valahol Orbánt a rossz termés esetén megbüntették, de szerinte Fámádon ilyesmi nem történt. A településen egyébként 1989 után felújították az Orbán-napi körmeneteket. A szlovákiai műemlékek jegyzéke tudni véli, hogy a bélai szőlőhegyen is állott egy, a 19. század végén épült kápolna, amelyben Szent Orbán és Miklós 18. század végi szobrai voltak (SPS-I: 111). A helyszínen azonban ennek nem sikerült a nyomára bukkanni (még a helybeliek emlékezetében sem). Vércse Miklós arról tudósít, hogy a közeli Hegyfarkon (szőlőtermesztéséről híres dombvonulat Köbölkút és Kőhídgyarmat között) egy Nepomuki Szent János-szobrot tisztelnek a szőlősgazdák mint patrónusukat. Dánielné Matus Erzsébet, aki a hegyfarki szőlőtermesztést mutatta be egyik dolgozatában, erről nem tud, viszont megemlíti, hogy a hegyen több kereszt is állott, ahová régebben körmeneteket is szerveztek. Szőlősgazdák a földjük végébe is állítottak fakereszteket, illetve a présházra vagy faoszlopra szerelt Mária-házakat. Ide még az ötvenes években virágot helyeztek minden szombaton (Dánielné 1993, 71). A kürti szőlőhegyen álló Orbán-kereszt minden bizonnyal szintén Szent Orbán kultuszával van valamilyen módon összefüggésben. Néhai Kovács László kürti származású római katolikus lelkész (többek között Nagymegyeren, majd Szőgyénben szolgált), akinek szőleje is volt a kürti szőlőhegyen, 2008-ban egy Szent Orbán-képoszlopot állíttatott a szőlőföldje végében. Ezenkívül természetesen a legtöbb római katolikus lakosságú település szőlőhegyén, ha Szent Orbán szobra nem is, de feszület, út menti kereszt mindenképpen található (pl. Bény, Kéménd, Köbölkút, Muzsla stb.), s ezek távolról szintén Szent Orbán tiszteletével állnak összefüggésben (lásd további részletekkel és irodalommal: Liszka 2000, 127-136. Vö. Prosser-Schell 2009, főleg: 146-148). 4.3.2.4. Népszokás A térség jeles napi szokásait töredékesen ismerjük. Vannak némi elképzeléseink például a farsang (Liszka 1990c; Liszka 2007b; Procházková 1986), a húsvéti (Gudmonné 1990) vagy éppenséggel a karácsonyi ünnepkör (Fehérváry 1991) szokásairól, de az egészről, ráadásul a teljes térség viszonylatában összefoglaló képet nehéz nyújtaríi. Jobb a helyzet az emberi élethez kapcsolódó szokások, ezen belül is elsősorban az esküvő és lakodalom problematikáját illetően - már a 20. század elejéről vannak adataink (Novák 1913), majd a két világháború közötti időszakból (Dudich 1935. Vö. Fehérváry 1989) és a 20. század második feléből is (Csókás 1988b; Dávid 1988; Dobainé 1988; Gudmonné 1986; Liszka 1988f; Liszka 1988g; Liszka 1992e stb.). A probléma legfeljebb annyi, hogy ezek a különböző időszakokban készült leírások más-más településekre vonatkoznak, tehát segítségükkel a változások folyamatát meglehetősen problematikus nyomon követni. A szemünk előtt ki- és átalakuló jelenkori szokások (Halloween, adventi koszorú, ballagás) ismeretéhez ugyancsak rendelkezünk néhány előmunkálattal (Bagin 2006; Bagin 2007; Liszka 2000a) *** A naptári ünnepekhez kapcsolódó szokások bemutatását ebben a térségben is a farsangi szokáskörrel kezdem. Adománygyűjtéssel egybekötött, maszkos alakoskodó farsangi felvonulások emlékét a térség magyar falvaiból csak rendkívül halvány nyomokban sikerült feltárni. Az Érsekújvártól északkeletre fekvő Kisvárad morva eredetű szlovák népe viszont 1946-ig hamvazószerdán gyakorolta a tuskóhúzás (vozenie klátu) szokását (Procházková 1986). A magyar falvakban (Bart, Bény, Köbölkút, Szőgyén) ezzel szemben általában ünneplőbe öltö
