Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
246 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása A térségben persze voltak olyan Mária-jelenések is, amelyek végül is nem vezettek egy helyi vagy regionális búcsújáráshoz (pl. Tild, Komároms zentpéter). Ezeket a folyamatokat néha az egyházi, néha a világi hatóságok, olykor ezek közös erővel szakították meg. Az alábbi, a komáromszentpéteri „csodás kútról” megjelent cikkek a korabeli Komáromi Lapokban ennek beszédes példái: A csodás kút. Népünk műveltségi állapotára s túlhajtott babonás képzelődésére vall a következő eset, mely mulatságosnak elég mulatságos, ha ugyan inkább elszomorító nem volna, hogy a XIX. század vége felé ilyenek is előfordulhatnak. Szent-Péter községben Tobányi Bálint János ottani lakos, r. kath. gazda és templomgondnok a túlhajtott fantázia balga káprázatától vezetve, az udvarán épült kútat tisztogattatta azon czélból, hogy a szemeláttára beleröpült sárkányt onnét kivétesse. A tisztogatást végző a kútban villát és pipát talált s azt át is adta a tulajdonosnak; azonban a kúttulajdonos megmaradt a babonás hiedelemben, hogy a sárkány mégis a kútban van. Ezen csodatüneménynek híre futamodott a helységben s a vén asszonyok kezdettek a kúthoz járni és belenézni, kiki a maga víziója szerint látott benne csodadolgokat. Az egyik szűz Máriát kis Jézussal karján, mellette kétfelül aranycsillaggal, a másik a megboldogult Fiiser Flórián plébánost misemondó ruhában, a harmadik pláne egy malaczot. A róm. kath. lelkész a dologról értesülvén, azon véleményben volt, hogy csak hagyják az egész dolgot, majd belátja a nép a tévedését. De biz azok mindig nagyobb számmal látogatták a kútat, énekelve szent zsolozsmákat úgyannyira, hogy még a szomszédos községekből is proczesszióval jöttek a csodás kúthoz. Jelentés érkezvén a főszolgabíróhoz, az a helyszínére sietett és meggyőzni akarta a népet balga hiedelméről. Megmagyarázta, hogy látományuk a nap sugarának a víz színén való megtöréséből származik és ha azon nyílások, amelyek a kút fölé alkalmazott tetőn a rossz összeillesztés folytán vannak, eltakartatnak, mi sem látható. A főszolgabíró ennek folytán a kúttuljadonos beleegyezésével a kútat leszegeztette; de azt Oláh Ede és Mészáros András szt.-péteri lakosokfeltörvén, újra tömegesen sereglenek a kúthoz; miért is a főszolgabíró jelentést tett további intézkedés végett az alispánt hivatalhoz. Talán első sorban maguk a lelkészek volnának a leghivatottabbak ennek, a Sz.-Péter községét rossz hírbe keverő komédiának véget vetni és felvilágosítani a megtévelyedett népet. (Komáromi Lapok 10, 1889/24, 4) A csodakút Hetek óta tart a bucsújárás a szent-péteri csodás kúthoz. Nemcsak a közel eső vidék, de a szomszédos vármegyék népessége is ellátogat ide, hogy színrölszínre lássa a legújabb csodát. Sajátságos jelenség az, ami itt végbe megy. Ebben a mi - hitetlenséggel vádolt - korunkban is vannak hát »hívő« lelkek, akik a szent áhítattal körülvett kútban látni vélik az istenanyát dicsfénytől sugárzó homlokkal, a karján a világmegváltó Jézussal. Vannak, akik a jó- és gonosz-tudás fájáról alácsúszó kígyó hullámzó körvonalait fedezik fel a mozgó víz tükrén; mások ismét a keleti bölcseket vezérlő csillagot. Hanem olyan ritkán akad, aki semmi csodálatosat sem lát; de az sem meri ezt nyíltan hangoztatni, mert a nép hite szerint az ilyeneket az isten lelki vaksággal verte meg. Csak az igazán hivő, áhítatos lélek előtt tárul fel a látomány; bizonyságául annak, hogy aki a kútban semmi természetfölöttit nem lát, annak lelkét a bűn terhe nyomja s hitetlenségben leledzik. Jellemző, hogy e fölfogást a nép jó részben felekezeti különbség nélkül osztja. Akadtak protestánsok, sőt zsidók is, akik égre-földre esküdöznek, hogy a kútban csodával határos tüneményeket láttak. E jelenségben az emberi természet ősrégi alapvonásával találkozunk. A nép - miként hajdan - úgy most is sokkal kevésbé ismeri és csodálja az istenségnek a természet örök törvényében nyilatkozó fenségét és hatalmát; most is a régi világból öröklött ösztöne ellenállhatatlan hatalommal ragadja a megfoghatatlan, a természetfölötti csodás világ felé, és csak annak tulajdonít erőt, hatást, ami korlátolt elméje szűk határán kívül esik. A nép felfogásának az felel meg, ha felhevült képzeletében oly eseményeket lát, melyekről azt hiszi, hogy a jó isten kivételképpen az ö kedvéért olykorolykor dynamikus erővel nyúl bele a világrendbe,
