Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Vág és Garam köze

247

hogy megváltoztassa az általa létesített örök törvényt.

Pedig hozzánk mennyivel méltóbb és az Istenhez való viszonyunkra mennyivel szebb fényt derítő felfogás az, ha fiúi alázattal fogadunk mindent, ami isten kezéből jő, s nem áhítozunk arra, hogy földi jólétünk emelkedését természetjölötti dolgok közbelépése mozdítsa elő.

Az igazi, mély vallásos hit szempontjából tehát nem rectifikálhatjuk az olyan jelenségeket, melyek a szentpéteri csodás kút körül ez idő szerint végbe mennek. De nem igazolhatók azok erkölcsi hatásukat tekintve sem.

A nagy hírre vergődött kútat megnézték többen az intelligens osztályból is. Nem azért ugyan, hogy ők is a kút mélyén láthatatlan dolgokat lássanak; hanem azért, hogy saját szemeikkel győződjenek meg, mily tünemények ébreszthették fel a népben az érzéki csalódást, hogy a kút fenekén olyan csodás dolgokat lásson. Am, aki elfogultság nélkül tekint alá a kútba, az ott ugyan semmi rendkívülit nem lát, csak azt, amit hasonló körülmények közt minden más kútban látna. Mindazáltal a szegény nép magára erőltette azt az erős hitet, hogy de bizony ő a fentebb említett csodás tüneményeket látja a kútban.

Azt mondja a sz. írás, hogy az erős hit hegyeket mozdít el helyökből. Ez a tétel ma is igaznak bizonyult. Nem ugyan szó szerinti, hanem abban az értelemben, hogy a kúthoz vándorló népek százai, midőn megtérnek családi tűzhelyeikhez, s a képzelet merész szökkenéseivel rajzolják hallgatóik előtt a mennyei jelenések könyvébe illő látományt: maguk helyett ezreket indítanak útnak. És így tart ez a szent vándorlás véges-végtelen, roppant kárára az elhagyott családnak s a kárba veszett, pótolhatatlan munkaidőnek. Ideje volna már, hogy a nép vezetői, bölcsei, tanácsadói útját állnák ezen - csak az álszenteskedés és fanatizmus növelésére -, no meg az üzérkedő spekulánsok zsebjeinek hizlalására szolgáló áramlatnak. Ideje volna, hogy a megyei közigazgatás minden habozást félre téve, erélyesen lépne fel s egy ellenmondást nem tűrő ténynyel fejezné be a szent-péteri csodakút történetét; például veheti a dömösi szentfa végét.

Reméljük, hogy a mozgalom nem fogja magát csupa elnézésből oda kinőni, hogy vármegyénk területén

egy - az egyházi hatóság által nem autorizált - bucsújáró hely létesüljön.

(.Komáromi Lapok 10, 1889/27, 2)

A szent-péteri csodakút át van adva a történelemnek. Kívánatos lett volna, hogy közműveltségi állapotunk e szomorú árnya soha fel se merüljön. Épen semmi szükségünk sem volt arra a kétes hírnévre, melyre e kút révén vármegyénk, illetve Szt.-Péter községe szert tett. F. évi május 21-én fedezte fel a legegyszerűbb, bár szép természeti tüneményt megfejteni nem tudó babonás képzelem e kút csudásnak hitt jelenségeit és így több mint két hónapon át örvendhetett e rozoga kút az oda zarándokolás meg nem érdemelt kitüntetésének. Ma már a múlté. A héten, kedden (jul. 30.) Ghyczy Vilmos főszolgabíró 100 főnyi katonaság és 6 csendőrből álló karhatalom védszárnya alatt a kútat betömeté. E munkálatnál hetényi fuvarosok alkalmaztattak, miután a helybeliek a segédkezést megtagadták. A helyes elővigyázatból alkalmazott karhatalomnak köszönhető, hogy rendzavarás nem fordult elő, mindössze is néhány fanatikus vén asszony küldött czifra áldást a kút betömésével foglalkozókra. Az ö gyenge elméjükben még sokáig fog kisérteni a csodakút; de a népnek józanabb és hozzátehetjük - hála Istennek - nagyobb része bizonyára csakhamar napirendre fog térni a megtörtént dolog felett, mit bizonyára elő fog segíteni az ottani derék művelt kath. lelkésznek szelíd, felvilágosító közreműködése is.

(Komáromi Lapok 10, 1889/31,4)

A szent-péteri kút 150 frtnyi betömési költségeit a belügyminisztérium oly megjegyzéssel utalványozta az államkincstár terhére, miszerint Tobányi Bálint örökösei beltellcén jövőre netán előforduló rendellenességek költségeit a tulajdonosok tartoznak viselni. Tudvalevőleg 50 frtba került a kút betömetése, 100 frtot pedig a tulajdonosok követeltek kártérítés fejében.

(Komáromi Lapok 10, 1889/32,4)

A már elfeledettnek hitt komáromszentpéteri látomások 2010-ben ismét sajtótémává váltak. Ekkor készítette el ugyanis Juraj Svitek, az Ógyallai Művészeti Alapiskola pedagógusa azt