Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Vág és Garam köze 209 Ilyenkor csónakkal közlekedtek, csónakkal mentek a szomszédba, csónakkal vitték ki a halottat a temetőbe. Fél Editnek 1942-ben a martosiak azt mesélték, hogy amint a koporsót leengedték a sírba, egy ember mindig ráállt, amig a földet hányták, különben a víz kivetette volna a sírból a koporsót. A Páris-patak mentén (elsősorban Köbölkút és Kisújfalu környékén) hatalmas nádasok alakultak ki, s a nád kitermelése és értékesítése (még a 20. század elején a halászat is) fontos keresetkiegészítést jelentett az ott lakók számára. A lápos, mocsaras tavat, amelynek úszó szigeteiről először Bél Mátyás tudósít, az elmúlt évszázadok során több alkalommal is lecsapolták, hogy szántóföldet nyerjenek (vö. Gyurikovics 1839; Kis 2000, 185-193). Mára viszont ismét feltöltődött, és 1990 óta természetvédelmi terület. A lakosok szerint a szigetek többször egyesültek, majd ismét szétváltak. Abban az időben, amikor ott jártunk, szétválva úszkáltak. A nagy mintegy 1000 lépésre volt a kisebbektől, amelyek egymástól kis távolságra voltak. Bementünk a tóba, de mikor tovább akartunk haladni, a középsőnek mondott mellett kellett elhaladnunk, de alig tudtunk a csónaknak utat találni a hínárban. Nagy nehezen megközelítettük a nagy szigetet, amely kerek volt ugyan, de egy része egészen közel volt a szárazföldhöz. [...] A szigetre léptünk. Süppedt, remegett a talaj, de amint előbbre jutottunk, lépéseink biztonságosabbak lettek. Néhány boglya szénát pillantottunk meg, amelyeknek látása bátorítólag hatott ránk. A megmérésre nem volt jobb mód, mint lépésben körüljárni, és így állapítottuk meg a méretét. De amíg mi a szigeten bolyongtunk, a szél - hogy honnan támadt? - csónakunkat úgy a nád közé sodorta, hogy semmiképpen nem fértünk hozzá. Vártunk egy ideig míg egy forgószél kiszabadította csónakunkat. A mérést, amint említettem, sikeresen elvégeztük. A lakók szerint a széljárás Köbölkút és Kisújfalu lakosai között több vitáira adott okot. Gyakran megtörtént, hogy a legnagyobb sziget délkeleti széltől hajtva a Kisújfaluhoz tartozó tórészben elakadt, majd amikor északi szél támadt, ismét köbölkúti területre úszott, ahol mélyebb vizet talált és szabadabban úszkálhatott. A széna miatt gyakran volt vita, sőt veszekedés is Köbölkút és Kisújfalu lakosai között, mivel a széljárás miatt a széna hol Köbölkútra, hol Kisújfalura került. Végül megállapodtak abban, hogy azé a széna, akinek a területén a sziget állomásozik. Megtörtént azonban, hogy a kaszálás idején a sziget Kisújfaluhoz tartozó vizen állomásozott, így az újfaiak lekaszálták a szénát. Mielőtt azonban a szénát összegyűjthették és hazahordhatták volna, az északnyugati erős szél a szigetet, a szénával együtt köbölkúti területre hajtotta. A köbölkútiak a szénát szépen hazahordták. Amíg a szigetek így vándorolnak, a két falu nem tudja a vitás kérdéseket megoldani. Mi magunk nemcsak hallottunk az úszó szigetekről, hanem láttuk is mozgásukat. (Köbölkút: Bél Mátyás 1731. Idézi: Kis 2000, 117-118) A térség középső részén, nagyjából az Ersekújvár-Komáromszentpéter-Udvárd háromszögben hatalmas löszdombok tarkítják a tájat, alkalmassá téve a homoki borkészítésre. Ez a terület a zöldségtermesztésnek is kedvez, s részben kapcsolódik a Mátyusföld kapcsán már bemutatott Vág menti zöldségtermesztő kisrégióhoz. Északabbra még dombosabb, lankásabb, erdőkkel tarkított a táj, bár továbbra is alkalmas mind gabonatermesztésre, mind szőlőművelésre. A Nyitra kisebb folyó, melyen talpak sem úsztathatok; számtalan malmokat hajt, áradásai gyakoriak; minden nagyobb záporeső után is könnyen beállók, de nem terjedelmesek, a völgy talpára szorítkozók. Tavasz közepével a szénát sokszor beiszapolja; iszapja homokból, agyagból és televényből áll, miért is termékeny. Halak Nyitrától Érsekújvárig fordulnak elő benne nagyobb mennyiségben, ezek közt nevezetesebbek a pontyfélék és a harcsa. A megye déli részében a Nyitra néhány szép szigeteket képez. (Nagy 1864, 25) 4. 3. Népi kultúra A Vág és a Garam közti terület kulturális szempontból egyrészt közelít a Csallóközhöz és a
