Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Mátyusföld

203

a gyereket, hogy megáj, nem hoz a Mikulás semmit, megáj, elvisz a Mikulás, gyün vele ám az ördög is - úgy ijesztegettík. Gyütt is! És akkor aztán, ha nem tudott imádkozni a gyerek (mer imádkoztatta, avvót a elsői), ha nem tudott imádkozni, akkor a ördög megláncóta a asztalná. És hát ügyi, a gyerekek kétsígbe vótak esve, és akkorára - ha soha nem imádkozott is - akkorára megtanút.

(Pered: Vincze Sándomé Szedlár Mária 1904.

Saját gyűjt. 1976)

Luca napjához itt is rengeteg hiedelem, szokás kapcsolódott. Nádszegen e napon a háziaszszony egy tányérba búzát szórt, amit karácsony napjáig szorgalmasan öntözgetett, hogy addigra szépen kizöldüljön. Ekkor közepébe egy gyertyát helyezett és a karácsonyfa alá állította, mondván, ez a „Szent József szamarának legelője”. Itt is jártak e nap estéjén a Luca-asszonyok. Általában férfiember öltözködött be hosszú, fehér ruhába. Kezében tolisöprű és karkosár volt. Házról házra járt, szótlanul végigsöprögette a falakat, a gyerekeket megsimogatta, megsöprűzte (Danter 2000, 176).

Annak a legénynek, akit megrontottak a boszorkányok, Luca-széket kellett csinálnia, hogy megtudhassa, kik a megrontói. Ezt a széket Luca-napkor kellett kezdeni, és 13 napon át 13-féle fából készíteni. Ha erre felállt a legény a karácsonyi éjféli mise alatt úrfelmutatáskor a templomajtóban, megismerhette a boszorkányokat, mert azok ekkor hátrafordultak. A megismert boszorkányok részéről már nem érhette rontás, ha a széket otthon eltüzelte. De addig mindent meg kellett tennie, hogy meneküljön a haragjuktól. Először mákot szórt szét a templomajtóban, ezt a boszorkányoknak az üldözés közben mind egy szemig össze kellett csipegetniük. Ha ez sem volt elég, még egy sűrű kefét is lerakott az útjukba. Az üldözőinek ezen a kefén mint egy sűrű erdőn át kellett vergődniük, s csak ezután folytathatták az üldözést. Otthon a kilincset gatyamadzaggal visszájára ki kellett kötni és a kulcslyukat is bedugni; ha ezt elfelejtette, a kulcslyukon is bemásztak a boszorkányok, és úgy összeverték, hogy elfelejtette, kik a boszorkányok.

(Felsőszeli: Danajka 1993, 119-120)

Lakóházak díszítőelemeként funkcionáló Mikulás-bábu. Negyed (L. Juhász Ilona felv. 2002)

Az emberi élethez kapcsolódó szokások köréből a lakodalmat emelem ki. A peredi lakodalom 20. század eleji formáját Écsy Gyöngyi leírásából ismerjük. Ebből kiderül, hogy a falura a harmincas évekig az endogámia volt jellemző. Ettől kezdve fokozatosan más településről is hoztak menyasszonyt a faluba. A fiatalok megismerkedésének legfontosabb alkalmai a farsangi időszakban megrendezett bálok és a különféle munkaalkalmak (elsősorban a fonó) voltak. Általában az azonos társadalmi réteghez tartozó fiatalok házasodhattak össze. A lakodalmat (lagzi) rendesen farsang idején, ritkábban ősszel tartották, mindig keddi napon (ezt a szokást még a második világháború utáni években is megtartották). A lakodalmat rendesen a lányos háznál tartották, de ha sok vendég volt, akkor a vőlegény násznépe a legény, a menyasszony násznépe pedig a lány házánál mulatott. A lakodalom előtt három héttel a vőfély (vőfiny) végiglátogatta a rokono-