Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
202 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása Adj Isten jó estét! Lám én is itt vagyok, Farkasbőr bundában, Lyukat nem vághatok. Tegnap az erdőben Két vaddal találkoztam, Úgy megijedtem, Hogy még társpajtásom is Elvesztettem. No, de azért egyet-kettőt Füttyentettem a juhász módjára S megjelent szívemnek Nagy vigaszságára... (Ekkor a két »vándor« gyanúsan vakaródzik:) S lennének szívesek, Valamivel megsegítenének. Ekkor azután tréfás párbeszéd indul meg a »vándorok« és a vendégek között. A háziak nem akarnak nekik semmit adni, és a legkacagtatóbb jelenetek alakulnak ki. De a vándorok nem hagyják magukat, és kitartóan mutogatnak a fazekaikra. Végül is győznek, s a jószívű háziak mégis csak megtöltik fazekaikat jó disznótoros eledellel. (Décsy 1942) (Ezután hátraszól:) Gyere be te vén gazdátlan, Mer végignyomok a hátadon. (Bejön az öreg és így durcáskodik:) Kalácsos jó estét az uraknak! Hát ti fickók, esztek, isztok? Az öregapátok deres szakálláról Nem is gondoskodtok? (Erre a fiatal az öreghez:) Feküdj le a földre, míg a Hajnalcsillag Fel nem jön az égre... Csökkent, pökkent, Tán a házigazda a Moslékos dézsába pökkent? (A fiatal felkelti a szundikáló öreget:) Kelj fel pásztor! Ne szundikálj! Felsütött a Nap-holdvilág. (Az öreg felkel és kezd panaszkodni:) Messze földről jöttünk, Szállást keresünk. Mikulás napján (december 6.) a 20. század első felében még itt is szokásban volt a maszkos alakoskodás. Egy Mikulásnak (piros süveggel a fején, kenderkóc szakállal) és egy Krampusznak (vasvillával vagy lánccal a kezében, fekete álarcban, nagy piros nyelvvel) öltözött legény sorra járta a kisgyerekes házakat, ahol, miután kérdőre vonta a lurkókat, hogy jók voltak-e, tudnak-e imádkozni, néhány szem dióval, almával, cukorkával ajándékozta meg őket. Há, onnan erett a Mikulás, hogy vót egy jószívű püspök... Miklósnak hitük, no és osztán az, hát szerette a szegínyeket, meg is ajándékozta őköt a nevenapján, mikor őneki a nevenapja vót, akkor ajándíkozott. Úgy tette az ablakba, hogy senki se tutta... kisgyereknek cipőt, ruhát - kinek mi hijányzott, ö aztat má kileste a faluba égisz évbe, hogy kinek mije hiányzik. Mellik kisgyerek, mennyit szenved... főkipp a gyerekeket: a gyerekeket nagyon szerette, a kisgyerekeket. Mikulás hozta, Mikulás hozta — azóta is fönnáll, hogy a Mikulás hozta. Nohát hogy ötét úgy ábrázolják, hogy fehir ruhába, püspök-sapkába, azért aztán az a hagyomány jontmaradt, hogy mindig ajándékozza a níp egymást, azóta is, különösen a gyerekeket Mikulásra. Azelőtt vót (régen a én időmbe, mikor én még fiatal Ián vótam), hogy folőtöztek direkt Mikulásnak. A Mikulás fehir ruhába ötözött, püspök-sapkával, pirosra festett arccal, fehir szakállal, mer az ollan vót ílletbe az előggye és akkor begyüttek azok a házhó, a gyerekek kétsígbe vótak esve tűié ügyi, mer avval is ijesztgettík
