Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
I. Bevezetés
18 1. Bevezetés A földrajzi keretek tehát amolyan segédvonalak: megrajzolják azt a területet, amelynek határai között a vizsgált népcsoport, tehát a szlovákiai magyarok élnek. Hangsúlyozni kell viszont, hogy ezek a külső határok nem átjárhatatlanok: a vizsgált népcsoport ezer meg ezer szállal kötődik a (nyelvi vagy országhatár túloldalán lakókkal, s éppen ezért kultúrája sem választható el vonalhatárral azokétól. Ráadásul a kijelölt területet, a segédvonalként aposztrofált határokon belül sem kizárólag a vizsgált népcsoport lakja. Vele együtt, általában egyazon településeken belül élnek itt a magyarok mellett szlovákok, romák, ruszinok, csehek, németek, horvátok stb. Egy-egy szintézis elvégzéséhez mindamellett szükség van mesterségesen kialakított határokra (nehogy parttalanná váljék az áttekintés), miközben azt is tudatosítani kell, hogy ez az elkerülhetetlen körülhatárolás bizonyos szempontból egyszersmind súlyos korlátja is a munkának... 3. IDŐBELI KERETEK A Magyarok Szlovákiában könyvsorozat jellegéből is adódik, hogy a bemutatásra kerülő jelenségek, összefüggések időbeli kereteinek alsó határa 1918. A népi/populáris kultúra jellegéből viszont az adódik, hogy mindig az előbbi korszakok kulturális javaira épül, azokat hagyományozza tovább, azokat alakítja, azokba épít bele újabb és újabb elemeket stb. Ebből adódóan tehát, noha szintézisem során arra törekszem, hogy a populáris/népi kultúra 1918-2010 közötti alakváltozatait mutassam be s kíséreljem meg értelmezni, elkerülhetetlen egy mindenkori (tehát témánkénti) visszatekintés, alapozás felvázolása. Magának a néprajznak a kutatási módszerei sem igazán alkalmasak a finomabb kronológiai keretek, periódusok meghatározására. Ily módon nem is lehet pontosan az 1918 előtti és utáni állapotokat kettéválasztani, rögzíteni. Mint ahogy a további történelmi sorsfordulók dátumai (1938, 1945, 1948, 1989, 1993) sem jelentenek egyszersmind gyökeres változásokat magában a kultúrában. Ha mégis ezekhez viszonyítok, azt csak azért teszem, hogy némi történelmi támpontot szolgáltassak. Mindaközben azért azt sem lehet nem észrevenni, hogy (hosszabb távon) ezen impériumváltások hatásai lecsapódtak a népi/populáris kultúrában is.12 A szintézis időben tehát (több-kevesebb visszatekintés után) az 1918 és 2010 közé tehető korszakokkal foglalkozik. 4. MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK Kutatás-módszertani szempontból célszerű néhány mondatban megemlékezni a német nyelvszigetnéprajz {Sprachinselvolkskunde) néhány tanulságáról. Köztudomású, hogy ez a kutatási irányzat Walter Kuhn programmunkája nyomán (Kuhn 1934), szerencsétlenül időzítve a harmincas években, a nemzetiszocializmus hatalomra kerülésével szinte párhuzamosan hódított teret, és a hivatalos német keleti terjeszkedő politika ideológiai támasza lett (Hoffmann 1998b). Kétségtelenül meglevő hibái, bizonyos fokú szemellenzőssége mellett azonban el kell ismemi, hogy számtalan kutatási szempontját legalábbis megfontolás tárgyává lehetne tenni. Mivel a közelmúltban egy magyar nyelvű tematikus összeállítás jelent meg a nyelvszigetnéprajz problematikájáról a Néprajzi Látóhatárban (lásd főleg Becker 2000; Voigt 2000a; Weber-Kellermann 2000), az egész kérdéskör részletes ismertetésétől eltekinthetek. Az összeállítás szerkesztője, Keményfi Róbert bevezető írásában röviden számba veszi a nyelvszigetnéprajz geográfiai és etnográfiai 12. Ezzel kapcsolatban lásd megjelenés előtt álló könyvismertetésemet a Magyar néprajz 1.2. kötetéről (Paládi-Kovács szerk. 2009) a Fórum Társadalomtudományi Szemle 2011. évi második számában.
