Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
MátyusfÖld 173 a következőképpen nyugtázta: „Pompás lovaglás esik majd végig a gyönyörű Mátyus földjén! [...] Egyszóval: most is ott vagyunk a Mátyus földjén, mert Baromiak is odatartozott. Gyönyörű föld, Fridolin! Hátha még a többit meglátod! No, hát megyünk-e Neszmélyre?” (Lőrinczy én. 10-11) A továbbiakban aztán az író megrajzolja a király útvonalát is Mátyusföldön keresztül Perbetétől Komáromszentpéteren át Dunaradványig (Lőrinczy én. 25). A későbbiek során még tovább szűkültek Mátyusföld határai a szakirodalomban. Bakos József Mátyusföldi gyermekjátékok c. gyűjteményével kapcsolatban hozott, a tudománytörténeti összefoglalásban már tárgyalt akadémiai határozatban például a következőket olvashatjuk: „A »Mátyusfölde« kifejezés nem egyértelműen elfogadott földrajzi tájfogalom: a történeti földrajzban Csák Máté egykori »birodalmát« jelölik vele, melynek lakossága (mivel még Trencsén megyét is beleértik) szlovák többségű; ezzel szemben a csehszlovákiai magyarság a két világháború között megváltoztatta a szó ilyetén jelentését, amennyiben nem értette bele a terület nyugati részét, viszont belé kebelezte a keletről szomszédos Kis-Alföldet s így már egy magyar többségű terület jelölésére használta” (Határozat 1953, 275). Ennek ellentmond Kúr Géza alábbi megjegyzése: „A szorososan vett Mátyusföld, azaz Komáromtól és a Vág-Dunától a Kis-Kárpátokig terjedő terület mellett, a XVII. század végétől kezdve még Érsekújvár környékét is egész Párkányig, Desertum Újvár alias Mátyusfölde néven emlegetik” (Kúr 1993 32, 1. sz. jegyzet). A Mátyusföld földrajzi elnevezése annak a vidéknek, amely a Szenc-Nagyfedémes-Nagymácséd vonalától délre terül el a Kisduna és a Vág között. Délen a már Csallóközben lévő Guta előtt végződik Mátyusföldje, a végtelennek tetsző negyedi réteken, amelynek szénaillata messze földre elvándorol. Összesen 61 hely, vagyis falu, község és nagyközség húzódik meg ezen a lefelé fordított hegyesszögnek látszó területen. A 61 helyen 111.635 lélek lakik... (Vájlok 1939a, 91) Mária Jeršová egy 16. századi tizedösszeírásban (Proventus decimarum districtus Mathvsfelde anni 1545) felsorolt helységnevek alapján kísérelte meg a tájegység kiterjedését körvonalazni, s adatai alapján Mátyusföld keleti határa nem nyúlik át a Vág vizének bal partjára. Az általa közzétett összeírás harmincnyolc helységnevet tartalmaz, aminek nagyjából egy harmada ma is magyar település. Eszerint a magyar Mátyusföld nyugati határa Szene, Diószeg, Cseklész, Boldogfa (Bodogasszonfalwa), délen és keleten pedig Kis- és Nagymácséd, Taksony {Taxon), Felső- és Alsó-Széli, Nádszeg {Botszeg), valamint (Pozsony?)Vezekény (Jeršová 1947, 406-407). Adatai bizonyító értékét egyébként Kristó Gyula is elfogadja (Kristó 1973, 36-37). A Csák Máté birtokához való tartozásnak a helyi hagyományban is megtaláljuk (persze másodlagos!) nyomait. Az alsószeli szájhagyomány szerint a falu onnan kapta a nevét, hogy a település lakói valamikor Csák Máté jobbágyai voltak. Alsószeli határa annak idején a trencséni kiskirály birtokának alsó széle volt, s - a helyi hagyomány alapján - innen a falu Alsószeli neve (Bakos szerk. 1942a, 27). Tudomásom szerint a Mátyusföld név első, magyar szövegben való előfordulása Farkas András 16. századi, Az zsidó és magyar nemzetről című költeményében található: ...Magyarokat adá török markába, Kik ah Sarlóközből, ah bő Mátyus földéből, Szálából, Somogybái, ah Szerém földéről, Ah széles alföldről sok népet elhajtának. (In Szilády 1880, 20) Szenei Molnár Albert 1604-es Magyar-latin szótárának latin nyelvű előszavában szintén megtalálható a Mátyusföld kifejezés. Itt a jeles szerző családja történetét leírva elmeséli, hogy Erdélyből származó dédapja „Mátyusföldén, Vága községben, nemes családból vett feleséget” (Szenczi Molnár 1993, 439). Méry Margit (és több szlovákiai magyar kutató, így Bakos József és Takács András is) a
