Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
166 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása már Khín Antal gyűjtésének idejében is). A még parázsló máglyát végezetül a legények (és néhány bátrabb leány) átugrálták, majd némelyek vittek haza a parázsból, hogy otthon azzal gyújtsanak új tüzet. Volt, aki a máglya szenéből eltett néhány darabot, amit alkalomadtán a szótalan víz elkészítéséhez használtak fel. A tűz ójtott szenéből (a kialudt tűz szenéből) az asszonyok titokban vittek haza és a tyúkkosárba tették, hogy jól keljenek a csirkék. Néhol úgy vélték, azért gyújtják a tüzet, hogy a jég el ne verje a határt (Egyházgelle), másutt a jó termés biztosítása végett (Pódafa), illetve azért, hogy a házat, a falut a veszedelem elkerülje (Móroczkarcsa), vagy hogy a köd ne ártson a gabonának (Doborgaz). Marczell Béla is leírja a szokást (meglehetősen hiteltelenül, zoborvidéki elemekkel, adatokkal ötvözve), s a nagybodaki változat ismertetésekor „az 1983-ban kilencvenhét éves Róza néni” [Almási Józsefné] szavait idézve ő is megemlíti, hogy a tűznél valamikor egy „rituális” szöveget énekeltek, „de máro ebbü is kimútak” (Marczell 1997, 58). A téli ünnepkör szokásai között, talán a felső-csallóközi német falvak karácsonyi játékainak (Heródes-játék, Paradicsomjáték stb.) is a hatására (vö. Kosa 1990), Csallóköz-szerte fontos szerepet kaptak a különféle dramatikus játékok: Mikulás-játék, lucázás, betlehemezés (Ág 1992), mendikálás, háromkirályok-járás stb. Ennek az időszaknak a jeles napjai közül kiemelkedik Szent Miklós napja (december 6.), amit Csallóköz több településén a 20. század közepéig meglevő Mikulás-játék is jellemez. A gyermekek szülők általi megajándékozása viszont valamivel újabb keletű és napjainkig tart. A Mikulás-játékot három, tizenöt év körüli fiú játssza. Az egyik Mikulásnak van öltözve fején zacskóból készült süveggel, rajta színes papírból ragasztott kereszttel, kifordított kabátban és kenderből készített szakállal. Arca be van kormozva, és hátán kis láda almával, dióval, cukorral. A másik két alak (az Angyal és a Krampusz) női ruhába van öltözve, sapkájuk mint a Mikulásé. Az Angyal kezében csengő, a Krampuszéban söprű. A gyümölcsöt, édességet megvásárolják, és Szent Miklós estéjén hat óra körül indulnak az olyan ismerős házakhoz, ahol tudják, hogy megadják a kiosztott édesség árát, sőt még azon túl is adnak valamit. A hétz előtt az Angyal már az utcaajtóban csenget, majd újra a házajtóban. A Krampusz köszön be, majd a Mikulás elmondja a versét: Jó estét kívánok, Mikulás vagyok, hátamon a puttón, homlokom ragyog. Van is abba sok dió, mogyoró, gyertek ide, gyertek, de csak aki jó! A Krampusz erre megkérdi, hogy ki a jó? Miután a szülők valamelyik gyerekre rámondják, hogy ö a rossz, a Krampusz annak húz a söprűjéből egy virgácsot, a jóknak ad almát, cukrot. Ezután az Angyal megkérdi, hogy ki tud imádkozni, mert aki nem, azt elviszik az örök tűzbe. A gyerekek letérdelnek és elmondanak egy Üdvözlégyet. A háziak a kiosztott ajándék alapján adnak pénzt a mikulásozóknak, akik jó estét kívánva továbbmennek. (Gúta: Fél Edit 1943-as gyűjt. EA-1509) Nem hagyható említés nélkül Luca napja (december 13.), amely két szempontból is figyelemre méltó Csallóköz esetében. Ujváry Zoltán leírásának köszönhetően ismerjük a maszkos Luca-alakoskodókat, a Luca-asszonyokat. Ujváry 1963- ban Csallóközeperjesen, Pozsonycsákányban és Somorján végzett kutatásai alapján mutatja be a szokást. Általában három-négy legény (ritkábban lány) öltözött be Lucának, és végiglátogatta a település házait. Öltözetük fehér ruha, arcukat fehér tüllkendő borította, söprűt, meszelőt, fakanalat tartottak a kezükben, az egyiknél kereszt, egy másiknál pedig pörsüly volt (ebbe a háziak aprópénzt tettek). Mivel arra törekedtek, hogy a háziak ne ismerjék fel őket, nem beszéltek, csupán némán hajlongtak, olykor egymással táncra perdültek, illetve sepregettek a meglátogatott házaknál, valamint a háziakat fakanállal megveregették. A gyerekeknek az egyik Lucánál levő keresztet meg kellett csókolniuk, amiért néhány szem cukorkát kaptak. A szokást az 1960-as évek elején még gyakorolták. Ujváry Zoltán a csalló
