Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Csallóköz 167 közi Luca-alakoskodókat a szlovák, morva és cseh Perchtákkal hozza kapcsolatba, amelyek kötődése viszont a szomszédos nyugati, elsősorban bajor területekhez egyértelmű (Uj váry 1964, 451. További adatokkal: Ujváry 1975, 14-22). Az Európa-szerte Luca napján megkezdett Lucaszék-készítésről a fentiekben már szóltam. Csapiár Benedek a téli ünnepkörből az aprószentek napi (december 28.) korbácsolást említi. Idézi a rigmust is, amit a háziasszonyt korbácsoló gyerekek mondtak: Áldja meg az Isten egészséggel, üdvözséggel, több jóval, kevesebb búval, keléses ne legyen a háta. Adja Isten, hogy sok aprószentek napját élhessen! (Karcsay 1851, 503) Marczell Béla szerint az aprószenteki korbácsolásnak a Csallóközben még a második világháborút követő évtizedekben is nagy kultusza volt. Részletesen a nagybodaki korbácsolást mutatja be: Nagybodakon a vesszőből font korbácsot a leányok szalagokkal díszítették. Azok a leányok, akik a korbácsra szalagot kötöttek, mindig első leányok voltak a bálban. A legényeket a vesszőzés befejezése után a leányok megvendégelték. Az a leány lett mindig az első lány a faluban, aki a legszebb szalagot kötötte a korbácsra. A korbácsokból koszorút kötöttek, ezt magukkal vitték a kocsmai mulatságra. A reggelig tartó mulatozás után a kocsmáros a díszes koszorút borral „ megváltotta ”, az ivó mestergerendájára akasztotta, s itt lógott a következő évi vesszőzésig. A korbácsolás szertartása így zajlott le: a vesszőző legény beköszöntött a házba: Dicsértessék a Jézus neve! Elmondanék egy szép verset, ha meg lenne engedve. Ekkor a gazda kiszólt: lehet. Erre a legény így verselt: Elérkezett aprószentek estéje. Ezeket a Heródes megölette. Ezek vért ontottak ártatlanokért, És nyertek a mennyországban tiszta bért. A vers elmondása után sorra megvesszőzte a házban lévő asszonyokat, lányokat, leánykákat, közben pedig ezt mondogatta: Egészséggel, üdvösséggel, több jóval, kevesebb rosszal, kelés soha ne legyen a hátadon! (Marczell 1997, 113) Az emberi élethez kapcsolódó szokásoknak (keresztelő, lakodalom, temetés) jó és nagyobb mennyiségű leírásaival sajnos nem rendelkezünk a Csallóközből. Adataink alapján ezek a szokások különösebb helyi sajátosságokat nem mutatnak föl (Liszka 1986b). Nyugatias, polgáriasuk közösségekre jellemző, a céhesélet emlékét idéző, a gazdalegények körében fennmaradt szokás a legényavatás, amelynek somorjai lefolyását Khín Antal rögzítette a harmincas években (Khín 1932). Ebből kiviláglik, hogy az egykor gazdag somorjai céhesvilág romjaiban egész a 20. század első évtizedeiig fennmaradt. A gazdalegények legényegylete (polgári-ifjúság, legény-kompánia) külsőségeiben céhes hagyományokat őrzött (legénybiró, hadnagyok, borbíró, törvénykönyv, az egylet ládája, a viselet külsőségei). A szertartás farsang hétfőjén, délelőtt 9 órakor kezdődött, és a keretében legénnyé avatott ifjak ezt követően már részt vehettek a bálokon, eljárhattak a lányos házakhoz. 2.3.3. Társadalmi kultúra A problémakörre vonatkozó közvetett adatokkal már a legkorábbi országleíró-statisztikai munkákból s egyéb leírásokból is rendelkezünk. Tudatos vizsgálatuk viszont legfeljebb a két világháború közötti időszakra, Khín Antal és Fél Edit részben publikált, részben kéziratban maradt munkásságához (Fél 1993), valamint a háború utáni korszakhoz köthető. Utóbbi viszonylatában kiemelendő Morvay Judit (Morvay 1984), Fehérváry Magda (Fehérváry 1992a), Polák Csilla (Poláková 1999) és főleg Kocsis Aranka munkássága (Kocsis 1997; Kocsis 2004).
