Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Csallóköz 161 hagyó kedd délelőttjén került sor, kilenc óra tájban, reggeli (fölöstököm) után. Az egész felvonulás lényegében egy különféle zsáneralakokkal kiegészített lakodalmi menetet ábrázol. A menet élén a mészáros halad a mészároslegénnyel, majd ezt követi a tojásszedő, a vőfély, majd az ifjú pár. Régebben ezeket egy öregaszszony követte, aki egy bábuból készített pólyás gyereket vitt utánuk. A menetben aztán helyet kapott még a bolondok szánja, a bolond borbély, Szimki, a zsidó, meszelös lányok (lucák), ördögök, medvetáncoltató, szalmakunyhó, a fordított ember, alabárdos őrök és muzsikus cigányok. Ha az adott esztendő farsangján a faluban nem volt lakodalom, akkor a sort csökhúzó lányok zárták. Megjegyzendő, hogy a felvonulás összes szereplője legény, akik egész idő alatt szótlanul maskarázzák végig a falut (Khín 1935a). A szokás néhány háborús esztendő kivételével Tejfalun gyakorlatilag napjainkig él. A második világháború után a felújításnál viszont felhasználták Khín Antal harmincas évekbeli leírását. Az 1970-es években Marczell Béla részben saját helyi gyűjtésére, ám nagyobbrészt Khín Antal korábbi leírására támaszkodva ismét közreadta a szokás részletes leírását (Marczell 1975), ami nyilvánvalóan a szereplők és szervezők emlékezetének a felfrissítését is szolgálta. A kilencvenes évek végére a szokás ismét kezdett ellaposodni (a szereplők között már lányok is helyet kaphattak), ezért a szervezők (a helyi tüzoltó-egyesület vezérkara) ismét elővette Khín Antal egykori leírását, és a 2000. év farsangján ennek alapján újította föl a dőrejárást Tejfalun. A továbbiakban ennek a felújított szokásnak a leírását adom, saját megfigyelés alapján. A felvonulást farsang szombatján a helyi tűzoltó-egyesület szervezte. A résztvevők viszont már hetekkel előtte készültek az eseményre: a maszkok előállításával s az egész felvonulás menetének a kidolgozásával voltak elfoglalva.75 Az eseményhez illő ruházatukat a felvonulás reggelén öltötték magukra a tűzoltószertárban. Voltaképpen az összes, fentebb már leírt maszkos alak megjelent a felvonuláson. A cselekmény központi motívumát egy lakodalmi menet paródiája képezte, menyasszonnyal (pólyás babával a karján) és vőlegénnyel, vőfénnye 1, valamint koszorúslányokkal. A lakodalmi menet élén kettő, tűzoltó-egyenruhába öltözködött, alabárddal felfegyverkezett őr (alabárdos) haladt. Amikor a menet résztvevői bementek egy portára, az alabárdosok fegyvereiket keresztbe téve zárták el a bejárati ajtót. A meglátogatott családok (alapvetően mindenkit fölkerestek, ezért az egész felvonulás reggel 9 órától a késő délutáni órákig tartott) a látogatókat farsangi fánkkal és borral vendégelték meg. A menetet közben egy személygépkocsi is kísérte, amelyben meleg tea állott a résztvevők rendelkezésére. A csoportban a lakodalmi tisztségviselőkön kívül további, számunkra már ismert alakok is felbukkantak: négy-öt Lucalány, Szimki zsidó, három bolondborbély (akik a bámészkodó férfiakat beszappanozták, majd hatalmas fa borotvakésekkel jelképesen megborotválták, amiért cserébe pénzt kértek), egy medvetáncoltató a medvével, egy drótos, néhány bátyus és a fordított ember. A felvonulás résztvevői végigbolondozták a napot (a drótos rendre bedrótozta az utcai kiskapukat, tyúkólak ajtajait; a medve igyekezett az utcán fiatal nőket elkapni és megszorongatni), a bámészkodókat (akik közt egyre több Somorjáról, Dunaszerdahelyről, Pozsonyból érkezettet lehet látni) szórakoztatták, tőlük pénzt koldultak. Az arra haladó járműveket is megállították, és csak váltságdíj fejében engedték őket útjukra. A napot közös ünnepléssel zárták. Az eseményen számtalan fotózó és videózó turista mellett a pozsonyi Szlovák Televízió egy stábja is forgatott. Figyelemre méltó, hogy a drótos és a bátyusok alakját Khín Antal nem örökítette ugyan meg, a szokás mai megszervezői ezeket a vélhetően a második világháború után a szokásba bekerült zsáneralakokat mégis meghagyták. Hogy milyen forrásból, milyen úton jutott annak idején a tejfalui dőrejárás zsáneralakjai közé a drótos és a bátyusok alakja, egyelőre nem sikerült kideríteni, mindenesetre a magyar
