Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
I. Bevezetés
I. Bevezetés 15 „hegyaljai és más felföldi” borokról olvashatunk az egyik forrásban (Draskóczy 1998). Ezt a földrajzi szemléletet tükrözik vissza szótáraink is, amikor köznépi értelemben „hegyekkel, fennsíkokkal borított vidéket”, „magasabb helyen, hegyes vidéken fekvő részét vmely tartománynak” (Ballagi 1873, I: 373) értenek,6 s ebből adódóan tulajdonnévként, földrajzi név értelemben „Magyarországnak azon éjszaki vármegyéit” mondják Felföldnek, „melyek a Kárpátok mentében fekszenek. Ellentéte: Alföld” (Czuczor-Fogarasi 1862-74, II: 710-711). Amikor Viski Károly 1938-ban arra tett kísérletet, hogy a magyar etnikai csoportokat, vidékeket áttekintse, meghatározásában őt is hasonló szemlélet vezérli: „Az Alföld fölötti, északi hegyvidékekből összetett országrész neve az »Alföld« ellenében »Felföld« [...] volna, de mind ez, mind a Felső-Magyarország név irodalmi eredetű; közkeletűbb köznyelvi nevén Felvidék volna, de a nép ezen sem érti egész Felső- Magyarországot, hanem helyről helyre csupán a tőle »fentebb«, a »hegyek felé« következő vidékeket” (Viski 1938, 17). Balassa József szótára tulajdonnévi formájában nem hozza a Felföldet, csak köznévi alakját: „felföld - Magasabban fekvő földterület; ellentéte a sík alföld” (Balassa 1940, 209). Mindamellett hangsúlyozni kell, hogy a magyar népi kultúra tagolása során is használatos a Felföld kifejezés, ami azonban jóval szükebb az imént említetteknél. Nagyon leegyszerűsítve úgy mondhatnánk, hogy a palóc népterület központi magját (tehát az Északi-középhegységet s a vele északról határos, jórészt magyar lakosságú szlovákiai területeket) érti a néprajztudomány Felföld alatt (Paládi-Kovács 1994, 21-28). 2.4. Felvidék A Felfölddel összevetve a Felvidék (legalábbis mint tulajdonnév) jóval fiatalabb. Tájszótáraink (sem köznévi, sem tulajdonnévi formájában) általában ezt sem ismerik. Köznévi értelemben ugyancsak viszonylagosságot fejez ki, valamihez képest magasabb fekvésű területet (miközben a déli területekhez képest északi fekvésű vidéket is jelölhet). Egy 1838-as adat „egyéb magyarországi felvidékek”-ről szól (Kiss 1988, I: 466). Ebből a köznévi értelmezésből aztán több helyi tulajdonnévi forma is kialakul: Felvidéknek nevezik például az Alsó-Háromszék lakói Felső- Ffáromszéket, továbbá a Balázsfalva környéki falvak lakói a Kis-Küküllő mentén Dicsőszentmárton vidékét (Filep 1979, 138), illetve megemlítendő még a ma is használatos Balaton-felvidék kifejezés. A most bennünket érintő térségre vonatkoztatva a Felvidék, konkrét táj fogalomként, noha még nem tulajdonnévi formában mai ismereteink szerint csak a 19. század derekán jelenik meg, mégpedig Kossuth Lajos egyik, a képviselőházban 1848. július 11-én tartott beszédében.7 A 19. század végén, a 20. század legelején a Kárpát-medence északi, hegyekkel borított, zömében szlovákok, lengyelek, ruszinok, ukránok, németek által lakott területét értették alatta. Az akkori híres-hírhedt viták „a Felvidék eltótosodásáról” (Körösi József, Grünwald Béla stb.) is erről a területről zajlottak (vö. Iványi 1918; Iványi 1930; Skultéty 1929; Skultéty 1931). Miközben az 1918-as határváltozások után gyökeresen módosult a Felvidék szó jelentéstartalma, Balassa József 1940-ben kia-6. Köznévből képzett tulajdonnévként ismeretesek még a Skót-felföld (Scottish Highlands), Örmény-felföld, Izlandifelföld stb. kifejezések is. 7. „Alig voltunk a kormányban, sőt még csak össze sem jöhettünk mindnyájan, már a leghitelesebb tudósításokat vettük arról, hogy a pánszláv mozgalmak a felvidéket nyílt lázadásba borítani szándékoznak nemcsak, hanem a napot is kitűzték már, mikor törjön az ki Selmecen” (Kossuth 1987, 90).
