Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Csallóköz 157 A római katolikus települések képét meghatározzák a különféle szabadtéri szakrális kisemlékek. A Csallóközben ezek legreprezentatívabb objektumai a különféle szentek út menti szobrai. Ezek állíttatása nagyjából a 18. századtól adatolható ma is létező objektumokkal. A szocializmus időszaka kivételével napjainkig készülnek új objektumok, az utóbbi időben főleg Szent István-ábrázolások (Nyékvárkony, Somorja stb.). Szent Vendel (Liszka 1994i), Nepomuki Szent János (Liszka 2002d), a Szentháromság (Liszka 2010a) köztéri ábrázolásait, a térség kálváriáit (Liszka 2010b) már viszonylag jól ismerjük. A Szentháromság-ábrázolások közül kiemelném mint a térségre jellemző típust az ún. Kegyelem trónusa (Gnadenstuhl) ábrázolási formát. Ez az ausztriai Sonntagberg búcsújáró hely kegyszobráról vett forma a trónoló Atyaistent általában tiarával a fején ábrázolja, aki a (lekicsinyített) keresztre feszített Krisztust tartja térdei előtt. A Szentlélek galamb képében hol az Atyaisten feje felett, hol kettejük között, hol a trónus lábánál helyezkedik el (Dunaszerdahely, Medve). Noha ez az ábrázolási forma a Csallóközben viszonylag markánsan van jelen, az egyéb Szentháromság-ábrázolásokkal arányaiban összevetve viszonylag mégis ritka. Európai összehasonlításban egyelőre inkább atipikus formának tűnik az a megoldás, amit néhány felső-csallóközi település kataszterében található objektum képvisel (Fél, Jóka, Kismagyar). Lényege, hogy az Atyaisten ölében tartott, keresztre feszített Krisztust a Kegyelemtrónusa-megoldásokkal ellentétben (amikor a feszület arányaiban egy karon ülő csecsemő méreteinek felel meg) oly mértékben megnagyobbítja (illetve arányaiban megfelelőre méretezi) a készítője, hogy önálló út menti feszületként funkcionálhat. Közben a feszület felső részén ott látható a tiarás Atyaisten, amint „tartja” a keresztet (trónus nélkül!), míg a keresztre feszített lábánál megjelenik a Szentleiket megtestesítő galamb, (lásd további részletekkel: Liszka 2010a) Egyébként a Csallóközre is a „klasszikus” Szentháromságábrázolások jellemzőek, az egymás mellett trónoló Atya- és Fiúistennel, akik fölött a Szentlélek lebeg, galamb képében. Ehhez társul sok esetben a Mária megkoronázása jelenet is (Somorja, Komárom). Szűz Mária sokrétű ábrázolási módjainak a feltárása, valamint Szent Flórián s egyéb szentek (Szent György, Szent Miklós, Árpád-házi Szent Erzsébet stb.) szabadtéri emlékeinek a feldolgozása még a jövő kutatási feladatai közé tartozik. Az út menti keresztekről és feszületekről, továbbá (gyakran vélhetően középkori gyökerekre visszavezethető) képoszlopokról, mezei oltárokról, kápolnákról már szintén rendelkezünk bizonyos ismeretekkel (vö. Liszka 2005a, 172-209). A közúti balesetek áldozatainak emlékét a hozzátartozók, barátok az utóbbi évtizedekben különféle halálhelyjelekkel jelölik meg. Ezek nagyon gyakran amolyan jelképes sírok is lehetnek, kifejezhetik az elhunyt vallási hovatartozását, a baleset körülményeit stb. Sok helyütt valóságos kultusz alakult ki az ilyen emlékhelyek körül: a halál évfordulóján, születés- és névnap alkalmával, húsvétkor, karácsonykor, halottak napján feldíszítik, mécseseket égetnek mellette (lásd további részletekkel: L. Juhász 2004b; L. Juhász 2009a). 2.3.2.4. Népszokás A Csallóközre vonatkozó első népszokásleírás a Karcsay álnéven publikáló Csapiár Benedek nevéhez fűződik, aki Ipolyi Arnold Magyar Mythologiája adatgyűjtésében működött közre. Gyűjtése egy részét maga is közreadta (Karcsay 1851), a maradék pedig (némi forráskritikával) a Magyar Mythologiából kihámozható (Ipolyi 1854). További korai adatokat találunk Ipolyi Arnold Csallóközi uti-képek című, a Vasárnapi Újság hasábjain megjelent cikksorozatában (Ipolyi 1858. Új kiadása: Ipolyi 1993). Használható népszokásleírások ezt követően a 20. század első feléből maradtak ránk, mégpedig Khín Antal jóvoltából (Khin 1935a), majd a 20. század második felében Zora Apáthyová-Rusnákovának, Marczell Bélának és Liszka Józsefnek köszönhetően