Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
I. Bevezetés
12 I. Bevezetés válni, de - s ez rendkívül fontos szempont! - az eredeti közegében, a helyi lakosság aktív bevonásával. Mindaközben nem korlátozódik bizonyos társadalmi rétegekre, osztályokra; gyakorlatilag bármelyik társadalmi osztály, réteg tagjai részt vehetnek (és részt is vesznek!) benne. A „szervezett” kifejezés persze kissé félrevezető, hiszen korábban sem teljesen spontán módon szerveződtek az ünnepi, főleg színjátékszerű szokások, hanem mindig kellett hozzájuk egy-két szervező egyéniség... Ebben az esetben a „szervezettség” úgy értendő, hogy külső impulzusra is szükség van a szervezéshez (pl. a vélt vagy valós külső elvárásoknak való megfelelés). 3. Folklorizmus: a folklór bizonyos jelenségeit, eredeti közegükből kiemelve, más közegben (pl. helyi vagy idegen színpadon, passzív nézőközönség előtt; népi iparművészek termékei nem a tárgyak eredeti funkciója, hanem díszítményei, népies mivolta miatt készülnek és kerülnek eladásra), szórakoztató, üzleti célzattal érvényesítik. Ebben az esetben sem feltétel a társadalmi meghatározottság, sőt nagyon gyakran éppen nem az egyébként a szerves folklórt hordozó rétegekből kerülnek ki a folklorizmusjelenségek művelői. A köznyelvben gyakran illetik ezeket a jelenségeket a folklór terminussal, de tudatosítani kell: ez nem folklór! Nem jobb, nem rosszabb annál, de más. Egy másik művészeti műfaj, másik kifejezési eszköz: folklorizmus vagy neofolklorizmus.4 Összefoglalva a fentebb vázoltakból leszűrhető tanulságokat: amíg az igazi népi kultúra (szerves folklór) az adott társadalom egy (vagy több) konkrét rétegéhez, osztályához kapcsolható, tehát viszonylag szűk kiterjesztésű, a populáris kultúra jóval tágabb, s magában hordozza a szervezett folklór, sőt a folklorizmus, neofolklorizmus jelenségeit is. S bár az eddigi hazai magyar néprajzi kutatások célzottan az igazi népi kultúra feltárására törekedtek, tehát adataink is erre a jelenségcsoportra vonatkoznak elsődlegesen, mégis célszerűbb tágabb kereteket közt, a populáris kultúra keretei közt vizsgálni a témát. Egyrészt azért, mivel egy sor korábbi adatról bebizonyosodott, hogy nem az igazi népi kultúra, nem a szerves folklór alkotóelemei, hanem a szervezett folklór vagy éppenséggel a folklorizmus kategóriájába sorolhatók, másrészt rendelkezünk már bizonyos, célzottan a populáris kultúra vizsgálatából származó eredményekkel is. Mindamellett rendkívül bonyolult szétválasztani a régebbi kutatások eredményei alapján, hogy mely jelenségek reprezentálják valójában a szerves, s melyek a szervezett folklórt, vagy a folklorizmust. Azok a jelenségek viszont, amelyek a 20. század második felében, illetve napjainkban a szemünk előtt jelennek meg, vernek gyökeret a kultúránkban (adventi koszorú, halloween, városi legendák stb.), már egyértelműen a populáris kultúra kategóriájába sorolhatóak. Munkám ily szempontból elsősorban kísérlet: a régi (azok újraértelmezésével) és napjaink kutatási eredményeinek az összeegyeztetése, mondhatni egymáshoz csiszolása. A cím is inkább demonstratív jellegű, ezzel is hangsúlyozni kívánva a régi terminológia és szemléletmód tarthatatlanságát. Miután nagy vonalakban tisztáztuk a népi kultúra és a populáris kultúra szókapcsolatok jelen kötetben történő használatának az elméleti hátterét és gyakorlatát, indoklásra szorul a vizsgált (cseh)szlovákiai magyar népcsoport jelzős szerkezet létjogosultsága is. 2. FÖLDRAJZI KERETEK A térséget ma a köznyelv és a (féltudományos) publicisztika Felvidékként szokta megjelölni, miközben a régebbi földrajzi és néprajzi, valamint történeti irodalomban gyakran bukkan fel Felföld, a Felső-Magyarország, valamint az északi magyar nyelvterület kifejezés is. Az objektív-4. A problematikát, konkrét példákkal is bemutatva lásd valamivel részletesebben: Liszka 2007b.
