Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Csallóköz 119 uradalmi majorságok részben már létező infrastruktúráira telepítették őket: Mivel a legtöbb állami kolónia a Csallóköz sík vidékein, egy-egy volt gazdasági udvar köré épült ki, ezek a falvak általában szabályos alaprajzú településekké fejlődtek. A volt gazdasági udvar környéke jelentette a kolónia központját, itt épült az iskola, a templom, itt voltak a raktárak és a különféle gazdasági épületek. A kolónia centrumát pedig a telepes házak sora vette körül, olykor teljesen szabályos elrendezésű utcákkal. Ilyen elrendezésű kolóniának mondható többek között a Szigetmajor helyén felépült Hurbanova Vés, Bimbolapuszta vagy a Taksony melletti Štefánikovo kolónia. (Simon 2008, 130) Az 1965-ös árvizet (vő. Zalabai 1995b) követően elsősorban inkább az építkezésben következett be döntő változás, ám nagyon sok helyen az árvíz utáni újjáépítés magát a településszerkezetet is megváltoztatta (a vízveszélyesebb helyeken nem építették újra a házakat, hanem új utcákat, előre megtervezett településrészeket nyitottak). Az újjáépítésben az akkori Csehszlovákia számos távoli (cseh és szlovák lakosságú) területeiről is érkeztek építőmunkások a helybelieket kisegítendő. Sok helyen ezt olyan utcanevek őrzik, mint Gálántai, Kassai, Pardubicei stb. utca (vö. L. Juhász 2010a). A rendszerváltást követően a terület nagyobb városai (elsősorban Somorja és Dunaszerdahely, részben Komárom) szűkebb körzetéhez tartozó településeken új lakónegyedek épülnek. Ezek egyrészt teljesen újszerű építési ízlést hoznak be, másrészt (nem is annyira) hosszú távon bizonyos fokú etnikai átrendeződést is megalapozhatnak. cZouZáuxxxxcí rUccn Azcucmie. Bimbolapuszta beépítési terve 1930-ból (Simon 2008, 130)
