Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
I. Bevezetés
I. BEVEZETES 1. TERMINOLÓGIAI KERETEK Mivel a kötetben követendő álláspontomat a terminológiai kérdésekben már korábbi munkáimban részletesebben kifejtettem (Liszka 2002a, 13-31; Liszka 2006a, 11-33; Liszka 2009d), ezekkel szemben komolyabb kritikai ellenvetés nem merült fel, most csak egy rövidített emlékeztetőt látok indokoltnak. A kötet címében is szereplő populáris kultúra alatt azt a részkultúrát értem, amelyet nem lehet konkrét társadalmi osztályokhoz, rétegekhez kötni. Voltaképpeni hordozója tehát az egész adott populáció, társadalmi hovatartozástól függetlenül; jelen vizsgálódásom objektuma: a szlovákiai magyarok. Ennek a nép-szerű kultúrának alapvetően jellemzője a szóbeliség, vagy az ezzel rokon kifejezési formák (újabban például az internet, sms), illetve a jelenségeknek ezekből is fakadó változatossága, variabilitása. További jellemzője a hétköznapiság, a mindennapiság, valamint a bizonyos szintű közösségi jelleg, közösségi meghatározottság. Mellé (nem pedig vele szembe!) állítható a népi kultúra, amely az osztálytagozódás ismérvei alapján körbeírható, s felfogásom szerint alapvetően a paraszti kultúrának, illetve a parasztsággal nagyjából azonos társadalmi szinten élő rétegek, csoportok (pásztorok, kézművesek, kisiparosok, proletariátus) kultúrájának felel meg.1 A szlovákiai magyarok esetében (s ez elmondható voltaképpen az egész kelet-közép-európai térségről) az eddigi néprajzi kutatások valójában szinte csak a népi kultúrát, tehát az osztálytársadalmak írásbeliséggel nem rendelkező2 rétegeinek a kultúráját vizsgálták. Hogy hasonló kulturális jelenségek más társadalmi rétegek körében is kimutathatóak, vagy nem vették észre, vagy nem akarták tudomásul venni.3 Felvetődhet tehát a kérdés, akkor miért kellett áttekintésem címébe a jóval tágabb kiterjesztésű populáris kultúrát felvenni? A magyarázat egyszerű: a közelmúlt és a ma néprajzi terepkutatásainak eszközeivel az igazi népi kultúrát megragadni rendkívül problematikus. Mit is értsünk igazi népi kultúra alatt? A válaszhoz érdemes a Faragó József által javasolt szerves (organikus) és szervezett (organizált) folklór terminusokat újragondolni (Faragó 1978). A kolozsvári folklorista szempontjait saját tapasztalataimmal összevetve a következőképpen tagolnám a népies, folklórjellegű jelenségeket: 1. Szerves vagy organikus folklór, a néphagyomány hordozói általi tudatosulása előtti időszak jelenségcsoportja. Tulajdonképpen ez az, amit fentebb igazi népi kultúrának neveztem. Hordozói a fentebb már körülhatárolt társadalmi rétegek. Kérdéses, hogy - akár visszamenőleg is - ez az állapot tisztán tetten érhető-e. Elméletileg feltételezzük, hogy igen. 2. Szervezett, organizált vagy másodlagos folklór, a tudatosult népi kultúra mesterséges fenntartása. Visszanyúlva a „gyökerekhez”, a régi, hitük szerint: tiszta hagyományt kívánják konzer-1. A paraszti kultúra mint a népi kultúra szinonimája a magyar néprajzban elsősorban a két világháború közti időszakban volt jelen (lásd pl. Ortutay 1937), de - főleg zenei vonatkozásban - napjainkban is előfordul. A legutóbb Jánosi András például, miközben könyve címében népzenéről beszél, a szövegben a parasztzene és a népzene kifejezéseket gyakorlatilag egymás szinonimáiként használja (Jánosi 2009). 2. Az írásbeliség hiánya jelen esetben nem okvetlen analfabetizmust jelent, hanem az ismeretek, tapasztalatok generációról generációra való továbbadásának a módját. Amig az ún. magas kultúrában ez könyvek, az iskolai oktatás segítségével zajlik, a népi/paraszti kultúrában a szóbeliség keretei között realizálódik. 3. Miközben az erre való figyelmeztetések viszonylag korán megtörténtek (vö. Melicherčík 1945, 128; Weiss 1946, 8).
