Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
118 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása sodási folyamatát. „Vajka 4627 h-as határából [...] alig 600 hold övezte a falut, a többi 4000 hold a szigeteken volt. Rengeteg erdő borította ezt a határrészt, a tisztásokon selymes füvü rétekkel, nádasokkal, mocsarakkal. Erdősítésre és legeltetésre volt alkalmas ez a terület” (Timafíy 1976, 213-215). Egy 1686-ból származó térkép még nem jelzi emberi megtelepedés nyomát ezeken a szigeteken. A II. József korában, 1784-ben készült térkép viszont már mutatja a szállásokat a szétszórt szigetvilágban. A Duna mai főágának fokozatos kifejlődésével, megerősödésével ezek a szigetek a folyó jobb partjára kerültek, míg az említett községek a bal parton maradtak. Mivel a közlekedés a falvak és a szállások között egyre nehézkesebbé vált (sok esetben még fejni is ladikon jártak az asszonyok), örökösödések révén egyre többen költöztek ki és alakítottak ki állandó lakhelyet ezeken a szigeteken, szállásokon. így jött létre Cikolasziget (Vajkából), Sérfenyősziget (Keszölcésből), valamint Doborgazsziget és Tejfalusziget (Doborgazból és Tejfaluból). 1883-ban Cikolaszigeten már állami iskola nyílott, 1885-ben pedig postát is kapott a falu. 1887-ben önálló temetője is lett a községnek (ezt megelőzően még ladikon vitték át a halottat a vajkai temetőbe). 1896-tól Cikolasziget önálló állami anyakönyvvezetés lehetőségét kapta meg, Vajka/b kerület néven. A teljes elszakadáshoz az első világháborút követő határmeghúzás segítette hozzá a cikolaszigetieket (Timaffy 1976, 216-232). A fentebb vázlatosan bemutatott településnéprajzi képet részben módosították, árnyalták a csehszlovák földreformtörvény nyomán Csallóköz-szerte kialakított telepes falvak. Ezeket a kolóniákat egyrészt bizonyos települések határában, de többé-kevésbé azoktól elválasztva hozták létre, másrészt és gyakrabban Tejfalusziget a II. katonai felmérés térképlapján, 1822-ben.
