Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
III. Település- és népesedéstörténeti folyamatok
106 III. Település- és népesedéstörténeti folyamatok 2. DEMOGRÁFIAI KÉP A szlovákiai magyarok számáról az első világháborút követő években inkább csak becsléseink vannak, s ezek nagyjából háromnegyed millió körül mozognak: „Az egész magyar nyelvterület több mint 800 km hosszan terült el. Szélessége a nyugati területrészen meghaladta az 50 kilométert, a középső szakaszon helyenként 30 kilométernyire, s a keleti részen pedig még ennél is többre szélesedett ki” - állapítja meg Gyönyör József, aki itt nyilván számításba vette a kárpátaljai területeket is (Gyönyör 1981, 102). A továbbiakban viszont hivatalos csehszlovák népszámlálási adatok állnak rendelkezésünkre. Ezeket kritizálni lehet ugyan, ám nem igazán érdemes. Annyi kommentárt mégis fűznék az alábbi táblázathoz, hogy a magyarok 1950-ben mért rendkívül alacsony számaránya a negyvenes évek végi reszlovakizáció utóhatásaként értékelhető (vö. Vadkerty 1993), továbbá az abszolút számok 1991-ig történő fokozatos emelkedése ellenére az arányszámok 1970-től megfigyelhető csökkenése egyrészt a szlovákok magasabb népszaporulatának, valamint az 1991- ben bevezetett új nemzetiségi kategóriák (morvák, sziléziaiak, romák, rutének) megjelenésének tudható be (vö. Gyurgyík 1994). Az utolsó, 2001-es népszámlálásra viszont a szlovákiai magyarok száma abszolút számokban is markánsan csökkent. A meggyorsult asszimiláció eredményeként egyre jelentősebb magyar tömegek kerültek lokális körülmények között is kisebbségi helyzetbe, esetleg szórványba (vö. Gyurgyík 2004; Gyurgyík 2007). A szlovákiai magyar nyelvterület egy részén (hozzáteszem: egyre inkább kisebbedő részén) a magyarok lokális, regionális szinten többségben élnek (pl. a Csallóköz, a Vág és Garam közének déli területe, a Bodrogköz stb.). Ezekben a régiókban a trianoni döntést követően voltak még nemzetiségileg homogénnek mondható települések. Mára ez az állapot a szó szoros értelmében véve megszűnt. Tiszta magyar lakosságú település mára nincs, sőt egyre nagyobb magyar tömegek kerülnek lokális és regionális szinten is kisebbségbe, illetve szórványba. Ez a helyzet a néprajztudomány, az európai etnológia számára is új kihívásokat generál. Meggyőződésem, hogy a szlovákiai magyarok népi/populáris kultúráját a kezdetektől sem lehetett (nem szabadott volna!) elszigetelten, az interetnikus kapcsolatrendszerek figyelembevétele nélkül vizsgálni. Aki számára ez eddig nem volt meggyőző, annak az új ismert (és még várható) demográfiai viszonyok tudatában talán már elfogadhatóvá válik. Ahhoz, hogy évszázados mítoszokat átlépve a szlovákiai magyar népesség népi/populáris kultúráját a maga sokszínűségében és valóságában ismerjük meg, a demográfiai tényeket, az ezekből fakadó interetnikus és interkulturális kapcsolatokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. 2. táblázat: A magyarok számának alakulása 1910-2001 között a mai Szlovákia területén. Forrás: www.foruminst.sk 1910 1921 1930 1950 1961 1970 1991 2001 Abszolút érték 884 309 650 597 592 337 354 532 518 782 552 006 567 296 520 528 % 30,29 21,68 17,79 10,30 12,43 12,17 10,76 9,7
