Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában V. Régiók és gazdaság - Magyarok Szlovákiában 5. (Somorja, 2008)
4. A helyi önkormányzatok szerepe a regionális fejlesztésben
Településszerkezet és annak alakulása 41 Ha az adott településen roma közösség is lakik, a kulturális tőke szempontjából a helyzet még bonyolultabb (ezen falvakban hosszú távon jelentős erőfeszítéseket kell kifejteni annak érdekében, hogy ezek a közösségek olyan módon kapcsolódjanak be az érintett települések kulturális potenciáljába, hogy hozadékot jelentsenek a számukra). A vidék társadalmi tőkéjéről elmondható, hogy jelenleg a kedvezőtlen korösszetétel, a vidéki lakosság számának csökkenése, valamint a roma telepek leromlott állapota mind abba az irányba hat, hogy gyengül a vidék — elsősorban a kistelepülések - szociális tőkéje. Ez a tőke pedig meghatározó fontosságú az adott települések újjáélesztése és fenntartása szempontjából. 4.1.1. Dél-Szlovákia településszerkezete A 20. század közepéig a régió településhálózata az elmaradott társadalmi-gazdasági struktúrát tükrözte — Pozsonyt, Kassát, Nyitrát és Nagyszombatot leszámítva a mai Dél-Szlovákia többnyire alacsony színvonalon működő, elmaradott agrártérség volt (Gál 2004). A településhálózatnak mai modern jellege csak a 20. század hetvenes éveiben alakult ki. Az azóta eltelt mintegy három évtized alatt a települések hierarchikus kapcsolatrendszerében lényegesebb változások mindenekelőtt a közigazgatási reformok következtében valósultak meg, ám ezek sok esetben nem vették figyelembe az egyes régiók gazdasági és társadalmi körülményeit (Lelkes 2004a, Lelkes 2005). A piacgazdaságban nemcsak a vállalkozások között van piaci verseny, hanem az egyes települések, megyék és régiók is versengenek a fejlesztési forrásokért, jövedelmező vállalkozásokért, elismert szakemberekért, intézményekért, autópályákért stb. Napjainkban egy régió sikeressége döntően attól függ, hogy nagyvárosai miként tudnak bekapcsolódni a nemzetközi városversenybe, betöltik-e „kapuszerepüket” a régió többi településére tekintettel (Huba-lra 1999). A 16 dél-szlovákiai járásban 2005. december 31-én összesen 1012 település volt, ezekben a népesség lélekszáma 1 487 263 fő volt, ami átlagosan 1467 lakost jelentett egy településre. A települések sűrűsége és nagysága a földrajzi adottságok és a történelmi fejlődés függvényében változik. A járások szintjén a legtöbb települést a Kassa környéki és a Rimaszombati járás mondhatja magáénak 114, illetve 107 településsel. Kilenc járásban az országos átlag alatt marad az egy településre jutó átlagos területnagyság. Az egy településre jutó átlagos kiterjedés a legkisebb a Nagykürtösi járásban (11,9 km2), a legnagyobb pedig a Komáromi járásban (26,8 km2). A régióban a legszámosabb településtípust az 500-999 lakosú falvak képviselik, melyet a 200-499 lakosú falvak követnek (országos viszonylatban a sorrend fordított, Szlovákiában a 200-499 lakosú falvakból van a legtöbb). A törpefalvak (200 lakos alatti települések) számát tekintve a Rimaszombati járás (34 település) áll az első helyen, ezt a Nagykürtösi, a Nagyrőcei, a Rozsnyói és a Kassa környéki járás követi. A legtöbb kétezer lakos feletti település az Érsekújvári és a Kassa környéki járásban van. A 16 dél-szlovákiai járás összesen 1012 települése között 41 település városi rangú, amelyek többségében a lakosság 20 ezer fő alatt marad. A 20 ezer fő alatti kisvárosi hálózat sűrű, azonban a kisvárosok jelentős részének térszervező funkciói gyengék. A vonzáskörzetükhöz tartozó falusi településeknek csak gyengébb minőségű szolgáltatásokat képesek nyújtani, a népesség foglakoztatásában sem játszanak jelentős szerepet. E városok nagy többségében a rendszerváltozás után, a korábbi ipari telephelyek felszámolása következtében, a munkahelyek nagy része megszűnt, s számottevőbb új munkahelyteremtő beruházások máig váratnak magukra. 20 ezer főtől több lakosa csak mindössze 8 városnak van a vizsgált térben: Nyitra (86 726), Érsekújvár (42 262), Léva (36 538), Komárom (37 366), Losonc (28 332), Rimaszombat (25 088),
