Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában V. Régiók és gazdaság - Magyarok Szlovákiában 5. (Somorja, 2008)
3. A közigazgatás szervezetrendszere
3. A KOZIGAZGATAS SZERVEZETRENDSZERE Az állami tevékenység kezdetei óta megoldandó feladat volt a különböző' funkciók gyakorlásának területi kiépítése (Pálné Kovács 1999). Szlovákiában a rendszerváltást követően az egyik legnehezebben véghezvitt reformcsomagnak a területi hatalomgyakorlás rendjének átszervezése, a közigazgatás-szervezés tekinthető; több mint másfél évtizede heves viták tárgya a központi és a helyi-területi szereplők közötti munka- és hatalommegosztás (különösen ország etnikai sajátosságai miatt), a kormányok „stratégiai célkitűzései” csaknem mindig pártfüggők voltak, és erőteljesen kötődtek a négyéves választási ciklusokhoz. 3.1. AZ ÖNKORMÁNYZATISÁG MEGÚJULÁSA Szlovákiában - a többi rendszerváltó országokhoz hasonlóan - az önkormányzati hatáskörök kialakulása nem egy hosszan tartó szerves fejlődés eredményeként, hanem időben koncentráltan történt, amely során a korábbi államigazgatási feladatokat az Európa Tanács Helyi Önkormányzatok Európai Chartájában foglalt demokratikus értékrendek alapján ugyan, de kellő tapasztalatok nélkül hajtották végre, mechanikus módon szétválasztva az államigazgatási és az önkonnányzati feladatokat. A kommunista diktatúra bukását megelőzően a közigazgatási feladatokat háromszintű nemzeti bizottsági rendszer (helyi/városi, járási, kerületi) látta el, s az egyes szervek a felsőbb szinteknek és a központnak voltak alárendelve. 1990-ben megszüntették a nemzeti bizottságokat, és megindult a közigazgatási reform, melynek célja egy magasabb színvonalú, takarékos és hatékony közigazgatás megteremtése volt. A települési önkormányzatokról szóló 369/1990. Tt. számú törvény elfogadásával a közigazgatáson belül az államigazgatás elvált a választott önkormányzattól. Ezzel megvalósult a közigazgatás ún. duális modellje - megkezdődött a diktatúra közigazgatási rendszerének fölszámolása és az önkormányzati hagyományok felújítása. Az önkormányzati rendszer létrejöttének nemcsak a helyi közösségek önmagukra találásában volt döntő jelentősége, hanem abban is, hogy egy új gazdasági szereplőként jelentek meg: az önkormányzat vagyonnal rendelkezik, rendszeres bevételekre tesz szert, az intézményeit működteti, munkahelyet biztosít, hatást gyakorol a lokális-regionális piacra, illetve szerepet vállal a helyi gazdaságfejlesztésben, annak bizonyos feltételeinek alakításában (Rechnitzer 1998). Az önkormányzatiság bővülése azóta is folyamatos politikai harcok közepette folyik, lépésről lépésre — az eltelt közel két évtized alatt azonban lassan kikristályosodik az állami és a helyi feladatok közötti egyértelmű feladatmegosztás (Hardi-Mezei 2003). A 221/1996. Tt. számú törvény alapján az országot 8 államigazgatási középszintre osztották fel: Pozsonyi kerület, Nagyszombati kerület, Nyitrai kerület, Trencséni kerület, Zsolnai kerület, Besztercebányai kerület, Kassai kerület, Eperjesi kerület.1 Ezen kerületi felosztást azonban a lakosság és a közigazga1 Ezen államigazgatási régiók egyben az EU statisztikai NUTS 3 szintjeinek felelnek meg.
