Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában V. Régiók és gazdaság - Magyarok Szlovákiában 5. (Somorja, 2008)
Függelék
250 Lampl Zsuzsanna többiek nem látják. S nemcsak észreveszi, hanem megragadja őket, és véghezviszi a szándékát.17 A vállalkozásra nyitottak nemcsak mindig az újra törekednek, hanem azt is szem előtt tartják, hogy megvalósuljon az ötletük. Mindez próbára teszi a kreativitásukat. A vállalkozásra nyitottakat nem riasztja vissza a sikertelenség, épp ellenkezőleg, kihívásnak tekintik.- Akaraterő és aktív hozzáállás önnön helyzetének állandó javításához - ez az a tulajdonság, amit a környezet sokszor elítél mint pénzhajhászási vágyat. Pedig itt valójában az érvényesül, amit Weber a tradicionális és kapitalista gondolkodásmóddal kapcsolatban mond (Weber 1982). A hagyományos módon gondolkodóknak rokonszenvesebb az, hogy kevesebbet dolgozzanak, mint az, hogy többet nyerjenek. A vállalkozásra nyitottak számára az ilyen életfilozófia teljességgel elfogadhatatlan. Épp forditva: ők mindig többet akarnak, de hajlandók is ezért többet tenni.- Pozitív életattitüd és a jobb jövőbe vetett hit — a vállalkozásra nyitottak életük alakulását és jövőbeli kilátásaikat pozitívabban ítélik meg, mint a vállalkozáshárítók és a vállalkozásellenesek. S ez nem csak az aktív vállalkozókra jellemző, akikről sokan azt hihetnék, hogy azért elégedettek, mert az életkörülményeik objektíve is jobbak.18 19 20 Azok is elégedettebbek, akik csak a jövőben szándékoznak vállalkozni.A pozitiv életattitűdhöz mindig egy konkrét célra irányuló jövőkép kapcsolódik. A konkrét célokat három csoportra oszthatjuk: (1) a család és a háztartás szükségleteinek ellátása; (2) egy magasabb szintű fogyasztási szint biztosítása és fenntartása; (3) a vállalkozás fellenditése, folyamatos nyereségtermelés. Ezeket a célokat a vállalkozás fejlődése szintjeiként is értelmezhetjük, s e szempontból nézve mindhárom célcsoport eltérő makro- és mikrotársadalmi súllyal bír. Amíg a vállalkozónak az a célja, hogy eltartsa magát és a családját, jogosan tekintjük őt önfoglalkoztatónak, hiába van vállalkozói státusa. Ezen a szinten ugyanis nehezen várható el tőle, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik kulcsfigurájává váljon. Épp ezért oly fontos, hogy a vállalkozó céljait tekintve eljuthasson a harmadik szintre. S hangsúlyozni kell, hogy ez nemcsak a vállalkozó érdeke, hanem a társadalomé is. A felsorolt tulajdonságokat nem lehet rangsorolni. Mindegyik egyformán fontos, a vállalkozók szerint nélkülük senkiből sem lesz igazi vállalkozó. Mit értenek ez alatt? Egy másik helyen már feltettem a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy némely vállalkozó szerint bárki erre a pályára léphet, sőt azt is mondták, hogy negatív tulajdonságok kellenek a vállalkozóvá váláshoz. Az első kutatás idején zajlottak a nagy privatizációs botrányok (Sopóci 2003, Kubín 2003). Ugyanabban az időben virágzott az ún. faktúrázás.2" Az interjúalanyok ezekre a helyzetekre is reagáltak, tapasztalataikat beépítet-17 A vállalkozók elmondták, hogy sok embert ismernek, akiknek sok jó ötletük van, de azon kívül, hogy elmondják, és néhány napig el vannak tőlük ragadtatva, semmit sem tesznek a megvalósításukért. 18 Ennek magam is utánanéztem, de nem igazolódott be, hogy a pozitívabb szubjektív életérzés szignifikánsan összefügg az objektív élethelyzettel. Ez kétféleképpen magyarázható: 1. az objektív élethelyzet csak részben hatott a szubjektív életérzésre; 2. a szubjektív életérzést további tényezők is befolyásolták, amelyek nem szerepeltek a kutatásban. 19 A rendszerváltás előtti magyarországi potenciális vállalkozók (az összlakosság 25%-a) a saját életkilátásaival átlagon felül elégedett volt, s azt mondták, hogy családjuk életszínvonalának süllyedése estén hajlandók többet dolgozni, hogy pótolják a veszteséget. A lakosság további 10 százaléka, amely nem mutatott vállalkozói hajlandóságot, az ilyen helyzetet szükségleteinek és fogyasztásának korlátozásával oldotta volna meg. Az utóbbiak 90 százaléka a korával indokolta, hogy nem akar vállalkozni (miközben csak egyharmaduk volt nyugdíjas korú), valamint egészségi állapotával, a bizonytalanságtól való félelemmel, képességek és iskolázottság hiányával - miközben épp ebben a csoportban voltak felülprezentáltak az iskolázottabb reszpondensek (Lengyel 1996a). 20 Ami annyit jelentett, hogy a vállalkozó bement például egyenesen a gyárba és bármiféle előleg vagy egyéb fizetés nélkül x fizetési határidőre szóló számlával (faktúrával, innen az elnevezés) elvitt mondjuk 100 db tévét. Sok esetben a számlát sosem egyenlítette ki.
