Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában V. Régiók és gazdaság - Magyarok Szlovákiában 5. (Somorja, 2008)

Függelék

A kis- és középvállalkozói szféra kialakulása és fejlődése 1989-tól napjainkig 247 ni. Az eddigi kutatási eredmények alapján el­mondható, hogy a vállalkozói személyiség nemcsak a vállalkozás beindításának alapvető attribútuma, hanem a vállalkozásról való gon­dolkodásnak is. A vállalkozók elsősorban a vállalkozói személyiséggel rendelkező embe­rek közül kerülnek ki, függetlenül attól, hogy miért, mikor, milyen területen kezdenek el vállalkozni, s milyen nemzetiségűek. Mit je­lent ez? Amikor a beszélgetésekben szóba került a vállalkozás ötlete, szinte mindegyik vállalko­zónak eszébe jutott valaki a közvetlen kör­nyezetéből, akinek hasonlóképpen volt lehető­sége vállalkozni, mint neki, de a „ vállalko­zásnak még a gondolatát is elutasította”. Hangsúlyozom, hogy ezt az interjúalanyok mondták így! Nem azt mondták az illetőről, hogy „nem akart” vállalkozni, „félt” vállal­kozni, hanem azt, hogy rettegett a vállalkozás gondolatától, úgy gondolta, képtelen lenne vállalkozni, elképzelni sem tudta, hogy vállal­kozzon stb. A beszélgetéseknek ezt a rendsze­resen visszatérő motívumát teljes egészében csak később, az anyag feldolgozásakor tuda­tosítottam, ezt követően viszont foglalkozni kezdtem vele, mert érdekelt, hogy ezek vélet­len egybeesések-e vagy pedig tudatos megfo­galmazások. Mint kiderült (s mint az a későb­bi kutatásoknál beigazolódott), a vállalkozók pontosan azt mondták, amire gondoltak, s ar­ra gondoltak, amit oly sokszor tapasztaltak.11 A vállalkozói hajlandóság szempontjából tehát három embertípus különböztethető meg: 1. A vállalkozói személyiség vagy nevez­hetjük vállalkozásra nyitottnak is. A vállalko­záshoz pozitívan viszonyul. Ez persze nem je­lenti, hogy minden vállalkozásra nyitottból 11 vállalkozó lesz, s ha igen, akkor egész életé­ben vállalkozni fog. Némelyikük aktív vállal­kozó, mások szüneteltetik a vállalkozásukat, de ebbe a csoportba tartoznak a volt vállalko­zók is, valamint a még nem vállalkozók, de a vállalkozás beindítását tervezők. Van, akinek a vállalkozás az életcélja, másoknak a körül­mények kedvező vagy éppen kedvezőtlen já­téka juttatja eszükbe a vállalkozás lehetősé­gét, s ha elérkezettnek látják az időt, nincse­nek belső gátlásaik a vállalkozás elkezdésé­hez. 2. A vállalkozáshárítók - a vállalkozás le­hetőségét a priori elutasítják anélkül, hogy foglalkoznának a gondolatával. Attól függet­lenül, hogy van-e vagy nincs éppen lehetősé­gük vállalkozni, hogy kényszerhelyzetben vannak-e vagy sem, ez az alternatíva náluk szóba sem jöhet, inkább más megoldást keres­nek. A vállalkozáshoz való viszonyulásuk nem kimondottan negatív. Nem a vállalkozás beindításának ténye ellen hadakoznak, hanem a vállalkozási alternatíva felvetése, gondolata ellen. Ez egyrészt önnön képességeik iránti mély bizonytalanságukból fakad (melynek részben van objektív megalapozottsága, ahogy majd később rámutatok, de ugyanúgy lehet megalapozatlan is). Másrészt összefügg azzal a mélységes tisztelettel, amit azok iránt érez­nek, akik tudnak vállalkozni, akik erre szerin­tük képesek. Néha a mások képességeinek túlbecsülése tovább fokozza a saját tehetetlen­ségbe vetett hitüket és kisebbrendűségi érzé­süket, s ezért paradox módon gyakran ellen­ségesek a vállalkozókkal szemben. A vállal­kozáshárítók mindezt leggyakrabban azzal in­dokolják, hogy félnek a bizonytalanságtól, és nem szeretik a kockázatot. 11 Például egy vállalkozónö mondta (érettségizett, kiskereskedelmi és szolgáltatótevékenység, magyar), hogy amikor ő megalapította a saját vállalkozását, a testvérének állandó összetűzései voltak a felettesével. Amikor ezt a szülei meg­tudták, buzdították a másik lányukat is, hogy vállalkozzon, neki is besegítenek, akárcsak a testvérének. De „ö ezt a gondolatot teljesen elutasította", mondta az interjúalany. Vagyis a testvére nem akart vállalkozni, feleltem, mire ő: dehogy, nem arról volt szó, hogy> akar vagy nem akar, ö még a gondolatát is elutasította a vállalkozásnak, s ké­sőbb is, amikor szoktam neki mondani, mintha tüzes vasat értettem volna hozzá. Hallani sem akart róla. ”

Next

/
Thumbnails
Contents