Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában V. Régiók és gazdaság - Magyarok Szlovákiában 5. (Somorja, 2008)
Függelék
248 Lampl Zsuzsanna 3. A vállalkozásellenesek — a vállalkozáshárítóktól elsősorban abban különböznek, hogy kerek perec kimondják, ők nem akarnak vállalkozni, mert őket nem érdekli a vállalkozás. A vállalkozással szembeni attitűdjük az ambivalenstől a negatívig terjed, s ez a vállalkozókhoz való viszonyukban is megnyilvánulhat, bár ez nem törvényszerű. A vállalkozást átláthatatlan, „nem tiszta”, „gyanús” s esetenként alsóbbrendű tevékenységnek tartják. Sok értelmiségi (főleg humán) és művész tartozik ebbe a csoportba. Előfordulhat azonban, hogy bizonyos körülmények hatására felülvizsgálják addigi viszonyulásukat, s vállalkozni kezdenek. Ennek ellenére gyakran tovább él bennük a többi vállalkozó, sőt paradox módon a vállalkozással szembeni bizalmatlanság. Milyen ennek a három csoportnak a szlovákiai magyar lakosságon belüli megoszlása? A 2001-es adatok szerint 27 százalékuk vállalkozásra nyitott, 63 százalékuk vállalkozáshárító és 10 százalékuk vállalkozásellenes. A vállalkozásra nyitottak közül a kutatás időpontjában 5,8% vállalkozott, 3,4% szüneteltette a vállalkozását, 14,8% még sosem vállalkozott, de tervezte, 2,9% végérvényesen megszüntette a vállalkozását. A vállalkozásellenesek arra a kérdésre, hogy miért nem akarnak vállalkozni, azt válaszolták, hogy nem érdekli őket a vállalkozás. A vállalkozáshárítók ugyanerre a kérdésre a következőket felelték: 39% a kora miatt (öregnek tartották magukat, pedig minden harmadik 55 évesnél fiatalabb volt), 25% tőkehiány miatt, 19% a szerintük szükséges tulajdonságok és képességek hiánya miatt, 7% a bizonytalanság miatt, 4% nem vállalna kockázatot, 6% pedig nem válaszolt. A vállalkozásra nyitottak többsége férfi volt: az aktív vállalkozók 73%-a, az újravállalkozók 68%-a, a vállalkozni készülők 60%-a. Azok között viszont, akik végleg megszüntették a vállalkozásukat, valamint a vállalkozásellenesek között a nők domináltak (60%). Korcsoportok szerint a vállalkozásra nyitottak között a 35-55 évesek voltak fölényben. Az aktív vállalkozók kétharmadát és az űjravállalkozók 72 százalékát alkották. Ez a fölény egyedül a még sosem vállalkozók, de a későbbiekben vállalkozni akarók közt nem érvényes, ugyanis ennek a csoportnak a kétharmadát a 18—34 évesek képezik. A vállalkozásellenesek között a 18-34 évesek és a 33-55 évesek egyaránt 40 százalékot tettek ki. A vállalkozáshárítókat nem lehet korcsoportok szerint definiálni, rájuk sokkal inkább az alacsony iskolázottság jellemző, amely azután a korral kombinálódik: azok között a vállalkozáshárítók között, akik öregnek érzik magukat a vállalkozásra, 80 százaléknak csupán általános iskolai végzettsége van. Azok közül, akik bizonytalanságtól tartanak, és nem szeretnek kockáztatni, kétharmadot tesznek ki az általános iskolai és az érettségi nélküli szaktanintézeti végzettségűek. Abban a csoportban, amely azt gondolja magáról, hogy nincsenek vállalkozói képességei, 49% az általános iskolai és 27% az érettségi nélküli szaktanintézeti végzettségűek aránya. Ezzel szemben a vállalkozásra nyitottakra a magasabb, elsősorban érettségivel végződő középfokú végzettség jellemző: az aktív vállalkozók 70 százalékának van legalább érettségije, a vállalkozásra nyitottak többi csoportjában pedig ez az arány 55—74 százalék között mozog. Azok körében a legalacsonyabb (55%), akik még nem vállalkoztak, de akarnak. Tudjuk viszont, hogy ebben a csoportban van a legtöbb fiatal, tehát közülük sokan még valószínűleg tanulnak A vállalkozásellenesek az iskolázottság szempontjából heterogén, nem behatárolható csoportot alkotnak. Vállalkozóvá tehát elsősorban a vállalkozásra nyitottak váltak s válnak. Ok főleg 35-55 éves, legalább érettségizett férfiak. De vajon a nyitottságon, a vállalkozói hajlandóságon kívül vannak-e valamiféle különleges tulajdonságaik, képességeik?
