Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában V. Régiók és gazdaság - Magyarok Szlovákiában 5. (Somorja, 2008)

Függelék

246

Lampl Zsuzsanna

mint kényszer dominál (mindkettő 35 százalékuknál jelenik meg). A vállalkozás mint lehetőség 17 százalékuknál indokolt, a többi vállalkozónál egyik oknak sincs kizárólagos szerepe. A vállalkozás mint eszköz és a vállalkozás mint divat mintha kiment volna a divatból, ma már nem igazán jellemző. A közvetlen okok közül a magasabb jövedelem áll az első helyen, a függetlenség és az önmegvalósítás csak ezután következik. Összefoglalva tehát elmondható, hogy:

1. A rejtett-latens okok terén változások álltak be, ugyanis az eredeti öt okból három maradt: a vállalkozás mint cél, lehetőség és kényszer. Ez azt is jelzi, hogy az új évezredben a vállalkozás már nem különösebben menő dolog, nem divatos foglalkozás, inkább egy a szokásos karrierépítési lehetőségek közül. S mintha ezzel együtt alábbhagyott volna a vállalkozásba, mint a célok könnyed elérésének eszközébe vetett hit is. Tehát a 2000-es évek elején indulók elsősorban azért kezdtek vállalkozni, mert mindig is azt akarták (életcél), mert lehetőségük nyílott rá (lehetőség) és a körülmények kényszerítő ereje miatt (kényszer). Az utóbbi a kilencvenes években inkább a szlovák vállalkozókra volt jellemző, ám a későbbi években már a magyarokra is.

2. A közvetlen-manifeszt okok terén továbbra is nagyon erős a függetlenség és az önmegvalósítás vágya, de ennél is erősebb a magas jövedelem iránti vágy. Ezeket a változásokat nem lehet egyértelműen mérni és számszerűsíteni, de ha összehasonlítjuk az 1997-es kutatás és a legújabb kutatások alanyainak válaszait és retorikáját, akkor egyértelművé válik a hangsúlyeltolódás. A függetlenség iránti vágy, az „azt csinálhatok, amit akarok és amikor akarom”, a „magam ura vagyok” nem tűnt el, csak más értelmet kapott. Az úttörő - elsősorban magyar — vállalkozók számára ez volt a legfontosabb közvetlen ok, mégpedig abban az értelemben, hogy „végre a saját lábamon állhatok, magam dönthetek, a saját elképzeléseimet valósíthatom meg, és élvezhetem, hogy ez az én ötletem, és én vagyok az,

aki meg tudta valósítani" (férfi, érettségizett, szabadfoglalkozású). Tehát a függetlenségi vágy nagyon erősen társult a kreativitás és az önmegvalósítás vágyával. Újabban a függetlenség és az önmegvalósítás inkább eszközként szerepel. Olyan eszköz, amely segít elérni az alapvető célt, a sok pénzt, s ezáltal tovább mélyül (minél gazdagabb, annál függetlenebb). A függetlenség tehát ma már inkább anyagi értelemben jelenik meg.

3. Jelenleg nem lehet egyértelműen elkülöníteni sem az egyes közvetlen, sem az egyes rejtett okokat. Valójában mint okkomplexum hatnak. S a mikrotársadalmi szinten épp ezek az ok-komplexumok hozzák létre a vállalkozót és a vállalkozást, mégpedig nemzetiségre való tekintet nélkül.

2.3. A vállalkozói személyiség, avagy kikből lettek vállalkozók

1995-ben a vállalkozók nagy részét a korábbi alkalmazottak alkották (83%), továbbá a diákok (10%), háztartásbeliek és a gyermeküket gondozó anyák (4,3%), valamint a mezőgazdasági szövetkezetek tagjai (1,4%). A vállalkozók között a 30-50 éves diplomás férfiak voltak többségben. Másokhoz képest nagyobb kapcsolati tőkével rendelkeztek, és ők hajtottak végre a leggyakrabban pályamódosítást abban az értelemben, hogy a szocializmus évei alatt is többször változtattak állást (Harmadyová 1997). Későbbi adatok is tanúsítják, hogy az elmúlt időszak különböző szakaszaiban leginkább a férfiak, a 30-50 évesek és a felsőfokú, de még inkább az érettségizettek kezdtek el vállalkozni (Lieskovský—Papaj 2000).

Ezek nagyon fontos ismeretek, de ugyanakkor általánosak és tömörek, s nem képesek megjeleníteni a vállalkozói réteg heterogenitását, sokszínűségét. A továbbiakban ezt a hiányosságot próbálom részben pótolni.

Bár a vállalkozói személyiség kérdésköre explicit módon sosem szerepelt a felmérésekben, a beszélgetésekben oly erős volt a jelenléte, hogy nem lehetett figyelmen kivül hagy