Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában V. Régiók és gazdaság - Magyarok Szlovákiában 5. (Somorja, 2008)

Függelék

A kis- és középvállalkozói szféra kialakulása és fejlődése 1989-tól napjainkig

245

2.2. A vállalkozói szféra létrejöttének mikrotársadalmi tényezői

Az előző fejezetet azzal kezdtem, hogy a vállalkozói „boom” nem magyarázható csakis a vállalkozás engedélyezésével. De a gazdaságban bekövetkezett egyéb makrotársadalmi változások sem szolgálnak rá elegendő magyarázattal. Ahhoz ugyanis, hogy a vállalkozói szféra létrejöjjön, a makrotársadalmi tényezők mellett vállalkozói hajlandóság is kellett. Helyénvaló hát a kérdés: miért kezdtek el egyesek vállalkozni, s mások miért nem?

Ezzel a kérdéssel a Vállalkozók és vállalkozások 1989 után című könyvben (Lampl 1999) részletesen foglalkoztam. Ezúttal csak röviden ismétlem meg azokat a következtetéseket, amelyekre az azonos elnevezésű kutatás során jutottam, majd az azóta feltárt újabb összefüggésekkel foglalkozom.

A vállalkozás beindítása két okcsoportnak köszönhető: a közvetlen-manifeszt és a rejtettlatens okcsoportnak. A közvetlen okcsoportba azok az indítékok tartoznak, amelyekkel a vállalkozók magyarázzák vállalkozási szándékukat, s amelyek közvetlenül megelőzik a vállalkozás alapítását. Melyek ezek? A függetlenség, a magasabb jövedelem és az önmegvalósítás vágya. Ezen a téren a kilencvenes évek végén vizsgált magyar és szlovák vállalkozók között lényeges különbség mutatkozott: a magyarok többsége azért kezdett el vállalkozni, mert függetleníteni akarta magát, a szlovákok pedig inkább magasabb jövedelemre vágytak.

A függetlenség, a magasabb jövedelem és az önmegvalósítás a vállalkozói mechanizmus közvetlen elindítói. Ugyanakkor a vállalkozás elkezdéséhez szükséges döntést megelőzi a vállalkozásra való felkészülés időszaka, amely során a potenciális vállalkozó mérlegeli, fontolgatja a körülményeket, a lehetőségeket, amelyek közül a vállalkozás csupán az egyik alternatíva. Tehát nem egy hirtelen, gyors döntés alapján lesz valaki vállalkozó.

A vállalkozás megalapítása egy hosszabb folyamat vége, s hogy ez a folyamat meddig tart, az több tényezőtől függ. Egy azonban biztos: csak a vállalkozói személyiséggel rendelkezők, a vállalkozásra nyitottak kezdenek el vállalkozni (róluk később lesz szó).

Miért választják ezek az emberek életútjuk folytatásának több lehetősége közül épp a vállalkozást? Ezt a rejtett-latens okok magyarázzák:

— mert életük nagy lehetőségét látják benne — vagyis a vállalkozás ez esetben mint lehetőség szerepel, s az ilyen vállalkozókat a továbbiakban az egyszerűség kedvéért lehetőség-vállalkozóknak nevezem;

— mert a vállalkozás az életcéljuk - a vállalkozás mint cél - cél-vállalkozók;

— mert menő dolognak tartják - a vállalkozás mint divat - divat-vállalkozók;

— mert a vállalkozás segítségével szeretnék elérni egyéb céljaikat - a vállalkozás mint eszköz - eszköz-vállalkozók;

— mert nincs más lehetőségük — a vállakózás mint kényszer - kényszervállalkozók.

Ezek a rejtett okok vezettek tehát ahhoz, hogy az akkor még csak potenciális vállalkozó a vállalkozás mellett döntött, majd döntését a közvetlen okban verbalizálta.

Az első kutatás a kilencvenes évek végén elsődleges cégalapítók körében folyt, akik a rendszerváltást követő időszakban kezdték vállalkozásukat. A fentebb ismertetett közvetlen és rejtett okokra a velük folytatott mélyinterjúkból derült fény. Azóta viszont a vállalkozók új generációja jelent meg, s így újra fel kell tenni a kérdést: ők vajon miért kezdtek el vállalkozni? Az idő múlásával vajon változtak-e a vállalkozás beindításának rejtett és közvetlen okai, vagy még mindig ugyanazok? Ha változtak, milyen értelemben?

A későbbi kutatásokból az derül ki, hogy az okok továbbra is ugyanazok, csak éppen hangsúlyeltolódások következtek be. Az újabb vállalkozónemzedék(ek)nél a rejtett okok közül a vállalkozás mint cél és a vállalkozás