László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
László Béla: Az iskolai művelődés a statisztikák tükrében
A szlovákiai magyar oktatásügy áttekintése 1918-tól a rendszerváltásig 75 Országos szinten a szakmunkásképzés ezután 1990-ig lassú gyarapodást mutatott: egyaránt növekedett az iskolák, az osztályok és a tanulók száma. Ugyanez elmondható a magyar nemzetiségű tanulók és a magyar nyelvű oktatásban részesülő tanulók számának alakulásáról, amelyeknek növekedési aránya nagyjából megegyezik az országos növekedéssel. 1.3.5. Felsőoktatás A szlovákiai felsőfokú oktatási intézményeket hivatalosan öt kategóriába szokták sorolni. így a múltban egyetemi, műszaki, közgazdasági, mezőgazdasági és művészeti képzést nyújtó intézményeket, illetve szakágazatokat különböztettek meg. 1958-ban a 15991 szlovákiai egyetemista és főiskolás diákból 680 volt magyar nemzetiségű, ami 4,2%-os aránynak felel meg. Ha az egyetemista és főiskolás korosztály (20-24 évesek) nemzetiségi arányait vesszük alapul, akkor 1957-ben 2000 magyar nemzetiségű fiatalnak kellett volna felsőfokú tanulmányokat folytatnia. A hiány 1320 hallgatónak felel meg (lásd all. táblázatot). A magyar nemzetiségű egyetemi és főiskolai hallgatók száma mindig nagyon alacsony volt, az országos átlagnak csupán a 3,8-5,9%át képezte.38 A magyar nemzetiségű egyetemi és főiskolai hallgatók megoszlása az említett öt kategória - egyetemi, műszaki, közgazdasági, mezőgazdasági és művészeti irányzatú képzés - szerint általában eltér az országos megoszlási arányoktól, és lényeges ingadozást mutat (lásd a 12. táblázatot). A magyar nemzetiségű főiskolai hallgatók között az egyetemi karokon tanuló hallgatók száma mindig magasabb volt, mint az országos szint. Az 1970/1971-es tanévben meglévő 2,9 %-os többlet folyamatosan az 1990/1991-es tanévre 10,3 % többletre nőtt. A magyar nemzetiségű hallgatók között a műszaki karokon az országos szintnél kevesebb számú hallgató tanult. Ez 1970-1971-ben-2%nak felelt meg és 1990-1991-re ez -9,7 %-ra esett vissza. Ehhez hasonló a közgazdasági szakok magyar hallgatóinak létszáma is kedvezőtlenül alakult. 1970-1971-ben 4,6 %-kal kevesebb hallgató tanult a közgazdasági szakokon, mint országos mértékben. Ez húsz év alatt ingadozva 3,4 %-ra módosult. A magyar nemzetiségű fiatalok - szinte állandó jelleggel - igen kevesen tanulnak a főiskolákon, aminek az az elsődleges oka, hogy már eleve csak kevéssel, több mint feleannyi magyar fiatal jelentkezik a főiskolákra, mint amennyinek a korosztályi arányok szerint kellene. A főiskolai végzettség terén mutatkozó lemaradást mutatja az is, hogy az 1991-es népszámlálás alapján 16407 magyar nemzetiségű személynek volt Szlovákiában főiskolai végzettsége. Az ország nemzetiségi arányai szerint azonban megközelítőleg 16615 főiskolai diplomással kellene többnek lennie. A felsőoktatásba való belépés feltétele az érettségivel végződő középiskola elvégzése. Ilyen szempontból 1970 és 1990 között az érettségivel végződő középiskolákban a magyar nemzetiségű diákok számában mutatkozó 24,8%-os hiány 11 %-ra csökkent, ami megmutatkozott a felsőoktatási intézményekben tanuló magyar nemzetiségű hallgatók számának, de százalékos arányainak 3,8%-ról 4,9%-ra történő növekedésében is (12. táblázat). Ilyen szempontból érdekesnek ígérkezik megvizsgálni az érettségivel végződő középiskolai művelődés és a felsőoktatás kapcsolatait és ezek alakulását a rendszerváltást követő években. Hogyan tud és tud-e egyáltalán élni a szlovákiai magyar társadalom a demokratikus változások adta művelődési lehetőségekkel, ki tudják-e autonóm módon alakítani műveltségi szintjének emeléséhez szükséges feltételeket, társadalmi környezetet. 38. László Béla: A (csch)szlovákiai oktatásügy szerkezete, valamint közigazgatási és jogi keretei 1945 után. In: Filcp Tamás Gusztáv-Tóth László (szerk.): 1. m. 144. p.
