László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
László Béla: Az iskolai művelődés a statisztikák tükrében
A szlovákiai magyar oktatásügy áttekintése 1918-tól a rendszerváltásig 63 Szlovákiában a magyar nyelvű felsőfokú képzést 1921-re teljesen megszüntették, így a magyar fiatalok a hazai cseh, illetve szlovák nyelvű egyetemek helyett a német nyelvű csehországi felsőfokú intézményeket részesítették előnyben. A húszas évek végére a német nyelvű egyetemekre és főiskolákra egyre kevesebb magyar fiatal iratkozott be és lényegesen megnőtt a cseh vagy szlovák nyelvű felsőfokú intézmények magyar hallgatóinak száma. Azonban továbbra is nagy volt a Magyarországi felsőfokú továbbtanulás iránt az igény. Ennek vonzását lényegesen lecsökkentette az 1928- ban hozott minisztériumi rendelet, amely megtiltja a Magyarországon szerzett oklevelek nosztrifikálását. Csehszlovákiában 1938-ban 953 magyar nemzetiségű főiskolai hallgató volt ami 3,1 %-nak felel meg, holott a lakossági arányok szerint 5,5 %-nak kellene lenni. A húszas-harmincas években Csehszlovákiában, több iskolatörvény kormány és minisztériumi rendelet is született, amelyek az iskolarendszer átszervezését, az oktatás tartalmi részének megváltoztatását kívánták szabályozni. Ezek nem foglalkoztak külön a nemzeti kisebbségek iskoláinak ügyével. Az 1922-ben jóváhagyott ún. iskolatörvény annyiban érintette a magyar iskolákat, hogy kimondta az általános nyolcéves tankötelezettség bevezetését és a magyarok által lakott területeken még működő hatosztályos elemi iskoláknak nyolc évfolyamos iskolákká történő bővítését. Az egyes iskolatípusokban az évfolyamok változásai az átjárhatóság és a továbbtanulás szabályozásai a magyar iskolák létét, működését különösen nem befolyásolták. Magyar iskolák engedélyezése és megszüntetése továbbra is a tejhatalmú Iskolaügyi és Nemzetmüvelődési Minisztérium Pozsonyi Referátusa hatáskörébe tartozott. A legtöbb jogszabály azt célozta, hogy a Monarchiából örökölt iskolarendszert összhangba hozza a Csehországi oktatási rendszerrel. Az Iskolaügyi Referátus döntése alapján már 1921-től minden magyar iskolában kötelezően tantárgyként oktatni kellett a szlovák nyelvet. Erre külön törvény is született 1923- ban, amely szerint az 1923/1924-es tanévtől az államnyelv kötelező tantárgy a köztársaság valamennyi középiskolájában és tanítóképző intézetében. A törvény érdekessége, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvének oktatását engedélyezi a cseh vagy szlovák tannyelvű középiskolákban is, aminek elrendelését a miniszter jogkörébe helyezi. Szlovákiában erre eddig nem került sor. A tankönyvekkel való ellátás akkor is és azóta is a magyar iskolák súlyos gondjai közé tartozott. Végül egy adatsor a Szlovákiai magyar tannyelvű iskolák állapotáról (5. táblázat): Míg Szlovákiában 1921-től a polgári iskolák, osztályok és tanulóik száma két-háromszorosára nőtt, addig a magyar polgári iskolák számadatai alig változtak. A magyar tannyelvű polgári iskolák tanítói számának 6,2 %-os aránya a 17,8 %-os lakossági arányokhoz mérten nagyon kedvezőtlen képet mutatnak. Hasonló a helyzet a középiskolák és a felsőoktatási intézmények magyar hallgatói tekintetében is. 5. táblázat. Összehasonlító táblázat a magyar közoktatásról Iskola 1923/1924 1937/1938 Iskola Osztály Tanuló Iskola Osztály Tanuló Óvoda 28 2210 13 11 757 Elemi 720 1283 90760 754 1879 85507 Polgári 18 78 3106 21 109 4399 Gimnázium 4 85 3309 7 77 3370 Tanítóképző 1 4 90 3 8 339
