László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
László Béla: Az iskolai művelődés a statisztikák tükrében
64 László Béla 1.2 Magyar iskolák az első Szlovák Köztársaságban A bécsi döntés után megalakult Szlovák Köztársaság területén az 1938. decemberi lakosságösszeírás szerint 57 897 magyar nemzetiségű lakos élt, az összlakosság 2,2%-a. Az 1939. július 21 -én elfogadott alkotmánytörvény szerint a nemzetiségi csoportoknak joguk van az iskoláikban nyelvüket használni, amelyet külön törvény szabályoz. Az 1940-ben elfogadott népiskolai törvény kimondja, hogy a nemzetiségi iskola létrehozható és fenntartható azon községekben, amelyekben ezt legalább 30 tanköteles gyermek számára igénylik. A Szlovák Köztársaságban 1940-ben 36 magyar elemi iskola működött 108 osztállyal és 6904 tanulóval. Magyar polgári iskolák csak Pozsonyban voltak. Az 1939-es három ilyen iskolából 1941-re már csak egy maradt, a leánypolgári iskola 283 tanulóval. A 246 fiútanuló az 1. számú állami polgári iskola magyar tagozatán tanult. Az egyetlen magyar gimnáziumban, a pozsonyi állami reálgimnáziumban 1939-ben 9 osztály volt 339 tanulóval. Ezen kívül létrehoztak a lányok számára magyar tagozatot a pozsonyi állami szlovák leánygimnázium mellett. 1941 -re az egyetlen magyar tanítóképzőt, a pozsonyi Szent Orsolya-rendi női tanítóképző intézetet is megszüntették. A Szlovák Köztársaságban a magyarságnak volt egy négy évfolyamos kereskedelmi akadémiája Pozsonyban, amely mellett működött még egy két évfolyamos kereskedelmi szakiskola is. Pozsonyban 1940-ben megnyílt még egy középszintű női foglalkozások szakiskolája, amelyben a tanulmányi idő 3 év volt. Az 1941/42-es tanévben a 680 magyar nemzetiségű középiskolás tanulóból 460 járt magyar tannyelvű iskolába, tehát a tanulók 32,6%-a nem magyar tannyelvű iskolát látogatott. Szlovákiában ekkor öt felsőfokú intézmény működött, mind Pozsonyban. Ezekre pl. 1942- ben 202 magyar nemzetiségű hallgató iratkozott be. A főiskolásokat tömörítő Magyar Akadémikusok Keresztény Körének 1944-ben 188 tagja volt. Ebből 46 orvostanhallgató, 35 joghallgató, 32 kereskedelmi főiskolai, 27 bölcsész, 24 műegyetemista, 7 gyógyszerészeti hallgató, 5 konzervatóriumba, 2 természettudományi karra járt. A tanügyek intézésébe a magyarságnak gyakorlatilag nem volt beleszólása. Hiányoztak a magyar tankönyvek, mivel az 1939 előtt használtakat betiltották és újakat nem adtak ki. A tanítóhiány is nyomasztó volt, hiszen sok helyen egy tanítónak 50-60 tanulóval kellett foglalkoznia. Gyakori volt névelemzés alapján a magyar gyermekeknek szlovák iskolákba való áttétele. Ennek ellenére a magyarság önerőből három diákotthont működtetett, tankönyvkiadást szervezett. Önképzőkörök alakultak. Figyelemre méltó tevékenységet fejtett ki a katolikus diákságot tömörítő Prohászka-kör és a tanuló ifjúság szociális segélyezését felvállaló Mensa Academica Egyesület. 1.3 A magyar nyelvű iskolai oktatás visszaállítása és fejlődésének áttekintése a rendszerváltásig 1.3.1 Bevezetés A szlovák nemzeti felkelést követően 1944. szeptember 1-jén megalakult Szlovák Nemzeti Tanács már szeptember 6-án rendeletet hozott a német és magyar nemzeti kisebbség valamenynyi típusú és fokú iskoláinak bezárásáról, kivéve az 1938. október 6-ig létrehozott elemi iskolákat.17 Az új csehszlovák kormány 1945. április 5- én meghirdette programját, a Kassai Kormányprogramot, melynek XV. fejezete kivétel nélkül elrendeli minden magyar iskola bezárását. „A cseh és szlovák városokban bezárunk minden német és magyar iskolát...” — olvasható a kormányprogramban.18 17. Zbierka n. Slovenskej národnej rady, 2. časť 1. §: „Dňom nadobudnutia účinnosti tohto nariadenia sa rušia nemeckej a maďarskej národnostnej menšine na Slovensku školy všetkých stupňov, okrem ľudových.” 18. Edvard Beneš elnök dekrétumai. Pozsony, Pannónia Könyvkiadó, 1996, 79. p.
