László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Az iskolai művelődést szolgáló lapkiadás
270 Csicsay Alajos-Lendvay Tibor-Nagy Attila-Szeberényiné Z. Judit vák nyelv és irodalom, illetve az akkor kötelező orosz nyelv tanításai is. Ez vonatkozik természetesen az ének-zene tanítására, hiszen az ének, a zene, a tánc szerves része egy-egy nép történetének, rendkívül szoros kapcsolatban áll a nép irodalmával és társadalomlélektanával. Mint ismeretes, e tantárgyak számára külön speciális tantervet dolgoztak ki, míg a többi tantárgy oktatása a cseh és szlovák tanítási nyelvű alap- és középiskoláival teljesen megegyező tantervek, tankönyvek stb. alapján megy végbe. A Szocialista Nevelés sajátos profiljából adódott, hogy kevesebbet foglalkozhatott azokkal a tantárgyakkal, amelyek oktatása a cseh és a szlovák nyelvű, illetve a magyarországi iskolákban is fellelhető elméleti vagy módszertani kérdéseket vetett fel (matematika, fizika, biológia, kémia, földrajz, testnevelés stb.), ez a nézőpont vonatkozott a lélektan és a pedagógia egyes ágazataira is. E területeken - főleg eleinte - lényegesen több volt a fordítás, mint az eredeti írás. A pedagógusok szakmai látókörének a bővítését a nevelés, oktatás, pedagógiai és fejlődéslélektan, illetve a nevelésszociológia időszerű problémáit a hazai és a külföldi folyóiratok szemléjében (Figyelő) tárta fel a folyóirat a hetvenes évektől, az újonnan megjelenő tankönyvek és módszertani, illetve a pedagógusok által hasznosítható ismereteket tartalmazó művek ismertetésének is bő teret biztosított (a Könyvekről, Szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat új kiadványai stb. állandó rovatok voltak). Az anyanyelvi és az idegen nyelvi oktatás színvonalának fokozása érdekében közölt a lap talán a legtöbb olyan tanulmányt, amely eredetiségénél fogva különösen alkalmasak voltak a tanárok permanens szakmai továbbképzésére (pl. az irodalomelmélet és nyelvészet köréből Jakab István, Zeman László, Zsilka Tibor stb. vagy Bertók István tanulmányai a szlovák nyelvtudomány, a kontrasztív elemzés köréből, Horváth István rendkívül színvonalas nyelvészeti írásai stb.). Mivel a folyóirat az egyetlen magyar nyelvű iskolai lap volt, szükségszerűen foglalkoznia kellett valamennyi iskola (nevelési intézmény) sajátosságaival. Minden évfolyamban számos írás szólt az óvodai nevelés kérdéseiről, az elméleti szakemberek tájékoztató jellegű írásai mellett az óvónők, tanfelügyelők tapasztalatainak, összegzéseinek is helyet biztosított (Svec Ilona, Szobiné Kerekes Eszter stb.). Az alapiskolák és gimnáziumok sajátos nevelési problémáit tárgyaló írások mellett (Mózsi Ferenc, Fibi Sándor, Csicsay Alajos, Szeberényi Judit, Kulacs Dezső stb.) a tudásszint felmérésétől az osztályfőnöki munkán át a pályaválasztásig számos pedagógiai probléma látott napvilágot, olykor a szakmunkásképző illetve szakközépiskolák, a napközi otthonok, iskolai klubok stb. kérdései is felmerültek. A lap egyetlen fizetett szerkesztője dr. Simich Erzsébet volt, ő intézett minden lappal kapcsolatos adminisztrativ és nyomdai ügyet. Nyugdíjazása után Kosa Karola vette át a feladatot. A szerkesztőbizottság tagjai csak a mindennapos munkájuk mellett, tiszteletbeli funkcióként látták el a folyóirat szerkesztésével együtt járó feladatokat. A szerkesztőbizottság személyi összetétele több alkalommal is megváltozott, de mindvégig irányító szempont maradt, hogy legyen „képviselője” az egyes tantárgyaknak (az anyanyelvtől a testnevelésig), iskolafokozatoknak, iskolavezetésnek stb. A rendszerváltás után a főszerkesztő Szkladányi Endre lett, s a vezető szerkesztő Kosa Karola. A lap címéből, amely 1956 januárjában Szocialista Nevelésként indult, a szocialista szót 1990. január 13-án törölte a szerkesztőség, akkor, amikor alakuló közgyűlését tartotta Nyitrán a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége. A lap továbbra is a Szlovákiai Pedagógiai Kiadó gondozásában jelent meg három éven át, megbízott vezető szerkesztővel (Kosa Karola), egy félállásban foglalkoztatott segédszerkesztővel és néhány külső munkatárs közreműködésével. A lapnak továbbra is volt szerkesztőbizottsága, amely kissé megújult. 1993 szeptemberében viszont az iskolaügyi minisztérium új osztályvezetője közölte a szerkesztőséggel, hogy az állami kiadó a lap kiadásának költségeit csak egy meghatározott részben hajlandó fedezni, ám ennek ellenében a minisztérium elvárja, hogy ellenőrzést gyakorol
