László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)

Az iskolai művelődést szolgáló lapkiadás

CSICSAY ALAJOS-LENDVAY TIBOR-NAGY ATTILASZEBERÉNYINÉ Z. JUDIT

AZ ISKOLAI MŰVELŐDÉST SZOLGÁLÓ LAPKIADÁS

1. MAGYAR PEDAGÓGIAI SZAKLAPOK ÉS KIADÓK

Az első Csehszlovák Köztársaság mindössze húsz esztendeig létezett, s ez idő alatt tizenhat éven át hét magyar nyelvű pedagógiai folyóirata volt a magyar tanítóknak. Mind közül legéletképesebb és legtekintélyesebb a Magyar Tanító volt, amely rövid idő múltán a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület hivatalos lapjaként jelent meg Komáromban félhavonként, harminckét oldalon, 1921-től 1944-ig. Rendszeresen tájékoztatta a tanítóságot a legfontosabb tudnivalókról, az őket érintő hivatalos intézkedésekről: törvényekről, rendeletekről, tantervekről és tankönyvekről, de jelentek meg benne módszertani írások is. Volt ezenfelül szépirodalmi rovata is, amelynek szerzői leginkább írogató tanítók voltak. Mivel a SZÁMTE érdekvédelmi szerepet töltött be, nyilvánvaló, hogy a lap sokat foglalkozott a tanítóegyesület ügyes-bajos dolgaival. Erre szolgált az Egyesületi Elet rovata. Egymást váltó szerkesztői voltak: Ježo Márton, Banai Tóth Pál és Boros Béla.

„Az első magyar szaksajtó kiállítás rendezősége az Országos Általános Tanítóegyesület hivatalos folyóiratát, a Magyar Tanítót, a budapesti Műcsarnokban ez év (1943 - szerk. megj.) január 25-től február 2-ig rendezett kiállítás alkalmából aranyéremmel tüntette ki.” (Boros 2005, 222, 112)

1944 őszén Boros beszámolója alapján az egyesületi élet is megbénult, és csupán a Magyar Tanító hónapról hónapra vékonyuló számai adtak jelt arról, hogy a tanítóegyesület él, bár vérkeringése lelassult. „Egyesületünk tagjainak, lapunk olvasóinak, munkatársainak s minden tanítótestvérünknek és hozzátartozóinak áldásteljes magyar karácsonyt és az eddigieknél boldogabb újesztendőt kívánunk!” Ezek voltak a SZÁMTE és a Magyar Tanító utolsó szavai azokhoz, akikkel huszonnégy éven át együtt harcolt a tanítói igazságért. Akkor még nem tudták, de később bizonyossá vált, hogy történelmi küldetésüket befejezték. (Boros 2005, 222, 116-117)

Másik fontos lapnak tekinthetnénk a Szlovenszkói Magyar Tanügyet (1928-tól Magyar Tanügy), amely 1925 júliusától 1933 decemberéig havonta egyszer jelent meg Pozsonyban. Valójában a Magyar Tanító koncepciójának ellensúlyozására hozták létre baloldali beállítottságú pedagógusok, akik a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület ellenzékét képezték. Mivel a lap munkatársai szociáldemokrata nézeteket vallottak, cikkeik hangvételére mind az antikommunizmus, mind az antiklerikalizmus jellemző volt. Fő követeléseik közé tartozott a felekezeti iskolák teljes államosítása, amit nemcsak az ifjúság világi nevelése tekintetében tartottak fontosnak, hanem a tanítók bérezésének egységesítése szempontjából is. A lapnak előbb Farkas Gyula volt a szerkesztője, később Dezső Zoltán. Kárpátaljáról Czabán Samu és Szerényi Ferdinánd voltak a lap munkatársai.

Miután 1933-ban megszűnt a Magyar Tanügy, 1934-ben Czabán Samu, Ilku Pál és Barta Lajos Új Korszak címen egy kárpátaljai lapot indított Beregszászon, amely 1936-ig, tehát két évig jelent meg. Első évfolyama havonta kétszer, azaz kéthetente, a második már csak havonta egyszer. A lap cikkeinek, illetve egészé-