László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Az iskolai művelődést szolgáló lapkiadás
268 Csicsay Alajos-Lendvay Tibor-Nagy Attila-Szeberényiné Z. Judit nek a hangvétele még inkább baloldali volt, mint elődjéé. Lelkes írásokat közölt a szovjet pedagógiáról és iskolaügyről. Közzé tette és propagálta a Nemzetközi Tanítóegyesület antifasiszta felhívásait. Tudvalevő, hogy Czabánék szemben álltak a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesülettel, amely helyett új szervezetet kívántak létrehozni. Célul tűzték ki a csehszlovákiai magyar iskolák (általában az iskolák) államosítását és a közoktatás ingyenessé tételét. Követelték, hogy a lelkiismeret szabadsága terjedjen ki a gyerekekre is. A lap szerkesztője Czabán Samu volt. A Podkarpátszká-ruszi Általános Magyar Tanítóegyesület havi közlönyeként jelent meg 1928 és 1931 között Beregszászon a Magyar Iskola pedagógiai és tanügy-politikai lap, amely inkább elméleti kérdésekkel foglalkozott, és kevesebb gondot fordított a gyakorlati, módszertani problémákra. Előbb Szerényi Ferdinánd, majd Czabán Samu szerkesztette. A fent leírtakból világosan kitűnik, hogy a szlovákiai és a kárpátaljai tanítók elsődleges célja a szakmai érdekvédelem, valamint a magyar iskolák megtartása és fejlesztése volt, ugyanakkor politikai és szakmai nézeteik szempontjából nem voltak egységesek, ami egy demokratikus államban természetes is. A négy világi oktatáspolitikai szaklapon kívül tájainkon három felekezeti oktatásügyi folyóirat is megjelent. A katolikus oktatásügyi lapot, a Világosságot 1929 és 1933 között adták ki Érsekújvárban havonta egy alkalommal. írói sokat foglalkoztak esztétikai kérdésekkel, zenével, művelődéstörténettel, ugyanakkor a kisebbségi iskolákat érintő problémákkal is. A lap helytelenítette az iskolák államosítására tett javaslatokat, sőt azzal sem értett egyet, hogy az egyházi iskolák pedagógusai állami fizetést kapjanak, pontosabban: elutasította az iskolák „személyi államosítását”, amit pedig a tanítók többsége igényelt. A lapot Dinnyés Károly, Villand János és Csongrády Árpád szerkesztették. A szlovenszkói és az ún. podkarpatszkáruszi reformátusok hivatalos lapja volt a Református Egyház és Iskola, amely 1921 és 1933 között jelent meg felváltva Rozsnyón, Losoncon, Nagykaposon, majd ismét Rozsnyón. A lap támogatta a felekezeti iskolák személyi államosítását, és rendszeresen foglalkozott nevelési-oktatásügyi problémákkal. Egymást váltva voltak szerkesztői: Magda Sándor, Réz László, Kövi Árpád, Szőke István és Zsemlye Lajos. Pedagógiai lapnak tekinthető a havonta megjelenő Tanügyek is, amely a szlovákiai és kárpátaljai római és görög katolikus egyházmegye tanügyi közlönyeként jelent meg 1929- 1938 között. A rozsnyói püspöki hivatal adta ki. (Fonod 1997) Ezek a lapok az 1938-as határmódosítás után megszűntek, illetve a Tanügyeken kívül meg sem érték azt. 1939 és 1944 között egyedül a Magyar Tanító folytatta munkáját Felvidéki Magyar Tanító címen. Tudvalevő, hogy a jogfosztottság évei után a magyar iskolák csak 1950 szeptemberében nyíltak meg. A szlovákiai magyar pedagógusoknak azonban 1956-ig nem volt szaklapjuk. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy nem is nagyon lettek volna olyan személyek, akik írták és szerkesztették volna. A szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák számára 1956 januárjában jelent meg az első módszertani folyóirat azzal a céllal, hogy hatásos segítséget nyújtson tanítóink számára „mindennapi iskolai munkájukban, továbbá szakmai és ideológiai továbbképzésükben”. A Szocialista Nevelés fő feladatát az első szám előszavában a szerkesztőbizottság a „szakmai színvonal emelése, az oktató-nevelőmunka terén elért legjobb gyakorlati tapasztalatok általánosítása és a tanítók módszertani munkájának tökéletesítésében” határozta meg. Eleinte kéthónaponként, majd havonta jelent meg - a szünidő kivételével - a Szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat gondozásában. Az induláskor Náhlovsky László volt a folyóirat első felelős szerkesztője, 1957-től Turczel Lajos, majd Onódi János (1963), illetve Mózsi Ferenc (1968) és Fibi Sándor (1981) látták el e feladatot a lap megszűnéséig. A lap munkatársai elsősorban a magyar tannyelvű iskolák pedagógusai voltak, és ők voltak a folyóirat címzettjei is. Ennek az volt az előnye, hogy a cikkek a célkitűzésnek megfele
