László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
A. Szabó László - Csicsay Alajos: A Katedra Társaság
222 A. Szabó László-Csicsay Alajos A Katedra Társaság tagjai dolgozataikért, korreferátumaikért külön honoráriumot nem kapnak, utazásuk, étkeztetésük és esetleges szállásuk költségeit a Katedra Alapítvány állja, amelyet 1995-ben hoztak létre magánszemélyek, s céljukat a következőképpen határozták meg: „Az alapítvány feladatul vállalja a Katedra Társaság tevékenységének anyagi támogatását, a Katedra folyóirat költségeinek finanszírozását, a Katedra Könyvek és Füzetek kiadásával kapcsolatos költségek fedezését és a Katedra Napok anyagi támogatását”. A Katedra Alapítvány és a Katedra Társaság kezdettől fogva legfontosabb rendezvényének a Katedra Napokat tekinti, amelyeket évente legalább egy alkalommal rendez meg. E nyitott szakmai napokon résztvevő pedagógusok alkotó módon cserélhetnek véleményt a nevelés és oktatás általuk fontosnak tartott bármelyik problémájáról. Természetes, hogy a vitákat jól felkészült előadók (kiváló magyarországi és szlovákiai szakemberek) vezetik be. Hosszú lenne részletesen taglalni, hogy tíz esztendő leforgása alatt mi mindennel foglalkozott a Katedra Társaság. Sokszínű tevékenységéből érdemes kiemelni azt az ünnepi konferenciát, amelyet a szlovákiai magyar iskolák megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmából 1999 őszén szerveztek Komáromban. Társrendezőként csatlakozott a Társasághoz az SZMPSZ Országos Választmányának Elnöksége is. A meghívott vendégek között ott voltak a még élő iskolaalapító tanítók, tanárok, akiket a Katedra Alapítvány emlékplakettel tüntetett ki. A másik fontos rendezvényre 2000 szeptemberében került sor Dunaszerdahelyen, amelynek célja A XXI. század iskolája című program megvitatása volt. Ahogy a Katedra 2000/2. száma írta: „Három ország, Ausztria, Magyarország és Szlovákia határ menti régióinak oktatásügyi intézményei és szervezetei fogtak össze, kicserélve oktatásügyi ismereteiket és tapasztalataikat - mindezzel az európai egyesülés évszázada, a XXI. század igényeinek mentek elébe.” Egy további kiemelt rendezvény volt a 2000. október 6—7-i IX. Katedra Napok, amelyen az SZMPSZ Dunaszerdahelyi Területi Választmánya a járásnak negyven olyan pedagógusát tüntette ki, akik a szlovákiai magyaroknak három nemzedékét nevelték-oktatták anyanyelvükön. A kezdetben mintegy húsz tagot számláló Katedra Társaság taglétszáma az ezredfordulóra fokozatosan negyvennyolcra emelkedett. Részben azért, mert új magyar civil szervezetek alakultak, amelyek képviseltetni kívánták magukat a Társaságban, másrészt szükségessé vált, hogy a Társaságban helyet kapjanak az állami oktatási hivatalok és pedagógiai, illetve módszertani intézetek magyar munkatársai is. 1998-ban pedig az egyéni tagság is lehetővé vált olyan pedagógusok számára, akiknek közreműködését a Társaság tagjai fontosnak tartották. E mondatokból kitűnik, hogy megalakulásakor a Katedra Társaság olyan tagokból tevődött össze, akik a kilencvenes évek elején megalakult szlovákiai magyar politikai pártokat, civil szervezeteket, egyleteket, mozgalmakat, nagyobb iskolákat, egyetemi tanszékeket vagy munkacsoportokat képviseltek benne. Mindegyik egy-egy tagot delegálhatott, kivéve a pedagógus szövetséget, amelyet ketten képviseltek. A Társaság ülésein való személyes részvétel semmi esetre sem vált kötelezővé, már csak azért sem, mert voltak, illetve vannak a Társaságnak olyan tagjai, akik Dunaszerdahelytől jelentős távolságra laknak, tevékenykednek, s munkaköri elfoglaltságuk miatt nem mindig tudnák hosszabb időre szabaddá tenni magukat. Ez a feltétel kezdettől fogva érvényben maradt, s egy szakmai műhely számára megengedett. Egyes tagok távolléte azért sem okoz nagyobb problémát, mert a referátumokat és a korreferátumokat az ülések előtt legalább két héttel minden társasági tag megkapja, s ha nem tud az ülésen részt venni, véleményét írásban is kifejtheti a témával kapcsolatban. A feldolgozott témák szerzőinek számából világosan kitűnik, hogy ők többen vannak, mint amennyi tagja van a Társaságnak. Nem titok, hogy túlnyomó többségük nem is tagja e szakmai testületnek, de akit felkértek egy-egy dolgozat (referátum vagy korreferátum) megírására, szívesen vállalta.
