László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
A. Szabó László - Csicsay Alajos: A Katedra Társaság
A Katedra Társaság 223 Az első évben, azaz 1995-ben és 1996 elején még nem volt a Társaságnak elnöke, de miután a munka nagyobb lendületet vett, s a tagok tevékenysége által a Társaság szakmai műhelylyé formálódott, s ez által felhívta magára a figyelmet mind Szlovákiában, mind Magyarországon, fenntartójának, a Katedra Alapítványnak a munkatársai 1996 őszén úgy határoztak, hogy kellenek olyan személyek, akik szükség esetén a Társaságot szakmai fórumokon is képviselik. Ezért a Társaság elnökének Csicsay Alajost (aki az SZMPSZ-t képviselte a Társaságban), alelnöknek pedig Kovács Lászlót (a Katedra szerkesztőbizottságának tagját) választotta a tagság. Csicsay Alajos 2002 tavaszáig töltötte be e tisztséget, amelyből nyugdíjas kora miatti visszavonulása után a tagság A. Szabó Lászlót választotta meg elnöknek. A magyarországi szakmai találkozók közül, amelyekre a Társaság mindenkori elnöke is rendszeres meghívást kapott, kiemelkednek a „Magyar tudományosság külföldön ” címen az MTA Elnöki Bizottságának kétévente megrendezett műhelyfórumai Debrecenben, melyek fő szervezője Berényi Dénes akadémikus. 1997 novemberében a londoni Minority Rights Group „Művelődés és nevelés Közép- és Délkelet-Európa több nemzetiségű társadalmaiban” címen rendezett öt ország - Bulgária, Lengyelország, Magyarország, Románia és Szlovákia - öt-hattagú delegációinak részvételével nemzetközi konferenciát Szófiában. A somorjai Fórum Intézet ajánlására a Szlovákiát képviselő csoportba bekerült a Katedra Társaság két tagja is, Héder Ágnes és Csicsay Alajos személyében. A Társaság alapelvei közé tartozik, ha valaki akár az ország területén, akár külföldön képviseli a szlovákiai magyar pedagógusokat, elvárás tőle, hogy a rendezvényen ne passzív hallgatóként vegyen részt, hanem szólaljon is fel. Ez elől ki sem lehetett volna térni Bulgáriában, ahol a megjelentek előtt részletesen kellett ismertetni a szlovákiai magyarokat érintő oktatásügyi problémákat. E tanácskozás épp abban az időben történt, amikor a Mečiarkonnányban az oktatásügyi tárca a Szlovák Nemzeti Párt kezében volt, amely a legdurvább intézkedéseket hozta a magyar iskolák ellen. (egynyelvű bizonyítványok, az ún. alternatív iskolák létrehozásának tervezete, a pedagógusképzés ellehetetlenítése). Mihelyt 1996 őszén megjelent a Katedra Társaság reformtervezetének első kötete, elsőként a magyarországi Iskolakultúra című folyóirat reagált rá 97/6-7. összevont számában írt róla méltató ismertetést K. Nagy Katalin A szomszéd rétje... címen. Végül felfigyelt a Társaság munkájára a szlovák kormány iskolaügyi minisztere Eva Slavkovská is. Ám ahelyett, hogy örömmel fogadta volna az oktatásügy jobbítására vonatkozó „alulról jövő kezdeményezést”, egy újságban fejezte ki felháborodását a fölött, hogy egy magyar pedagógus csoport Dunaszerdahelyen arra törekszik, hogy Szlovákia oktatásügyét ráhangolja Magyarországéra. A Katedra Társaságról az volt a véleménye, hogy veszedelmes aknamunkát fejt ki, amely árt a szlovák érdekeknek, s ők ezt sajnálatos módon addig nem vették észre. Hogy pontosan mi az, ami árthatott volna Szlovákiának, azt nem jelölte meg. A Dzurinda-kormányba, mint tudvalevő, a három magyar pártból egyesült Magyar Koalíció Pártjának tagjai is bekerültek. Mindenki abban reménykedett, hogy a kormány oktatásügyi programjába beépülhet a Társaság reformterveinek a magva is, elsősorban Szigeti László államtitkárnak, későbbi oktatási miniszternek, valamint A. Szabó Lászlónak, az oktatási tárca nemzetiségi főosztálya vezetőjének köszönhetően. Sikerült is elfogadtatni több elképzelést, ám a nehézkes hivatali apparátusnak, illetve a reformok folytonos halogatásának köszönhetően a teljes célt a jelentős erőfeszítés ellenére sem lehetett maradéktalanul megvalósítani. Mindettől függetlenül a Társaság munkája kitartóan folytatódik, és továbbra is az induláskor megfogalmazott alapelvek értelmében zajlik a szakmai testület tevékenysége. A Katedra Társaság megalakulásakor azt az űrt szerette volna betölteni, amely a szakmai problémák kezelésére hivatott fórumok megszűnése által keletkezett. Szakszerű munkájával az elmúlt esztendők során sikerült olyan tekintélyt kivívnia, amely elengedhetetlen feltétele az oktatásügyi önszerveződésnek.
